2004. 03. 31.
ritkán találkoztunk eddig is, de még csak ő főzött nekem, így hát ma elhoztam hozzánk Myreille-t, és én főztem neki vacsorát. vicces volt, hogy a konyhában ma letörték a csapot, így kissé körülményes volt a főzés, de kit érdekel, megoldottuk. közben megnézte a videon, hogy nagyonbiztosan fiú a gyermek, aztán még megtanítottam mankalát játszani, majd elment. mindig gyorsan halad az idő, ha együtt vagyunk. nem mindig van ilyen érzésem vele, de most úgy tűnt, rendben van, rendben lesz vele minden nemsokára. és ennek most örültem nagyon. nagyjából egy éve ismerjük egymást, és visszafelé a kocsiban azon gondolkodtam, menniy minden történt ez alatt az egy év alatt is, milyen sokatt változott, érett, formálódott. amúgy meg ma kaptam virágot, kettőt is. egy cserép ibolyát, meg egy nemibolyát, de az is nagyon kedves kis virág :)
22:07
sőt. még emlékszem haloványan a palotás lépéseire, hát az is eltáncolnám rajta, ha már ott állok.
21:58
azt hiszem, ha találkoznék az ex-sógorommal, rálépnék a beleire mind a hatvankét kilómmal.
17:27
Kicsi, nagyon fáj, hogy nem vagy már a régi kis madár. Már nem csicseregsz, nem hízelegsz, nem nevetgélsz már, s én nem tudom, hogy mit is tegyek mert nekem ez így nagyon fáj. Csak mosolyogj egyszer, csak mosolyogj egyszer, csak mosolyogj egyszer már...
Régen azt mondtad, hogy hiányzom, és úgy, de úgy néztél rám. Most meg azt mondod, hogy unatkozol s valami kéne már. Hát mondd, mi legyen és én megteszem, vagy megveszem inkább, csak mosolyogj egyszer, csak mosolyogj egyszer, csak mosolyogj egyszer hát...
Kicsi, veszek neked egy ezüst láncot, jó, aranyból lesz majd, és bundát, stólát, vagy mit tudom én, gyere, nem lesz semmi baj. És énekórákra beíratlak, ott lesz a többi sztár... csak mosolyogj egyszer, csak mosolyogj egyszer, csak mosolyogj egyszer már...
És ha ez se jó, hát veszek neked egy négyütemű autót, és csillog az aszfalt és dönget a Porsche és bömböl a rádiód, s az antennára zászlót tűzünk, s nem nézzük, hol a határ, csak mosolyogj egyszer, csak mosolyogj egyszer, csak mosolyogj egyszer már...
És ha így se jó, hát veszek neked egy szép repülőjegyet, és Párizsba repülsz, és veled megyek, hogy mindent megvegyek. És Christian Dior lesz a szabód, s az illat magasan száll, csak mosolyogj egyszer, csak mosolyogj egyszer, csak mosolyogj egyszer már...
És ha ez se jó, hát hajóra szállunk és irány Zanzibár és a hajón a kapitány minden este az asztalánál vár. És a szavannákon vadászol majd és kapsz egy kisoroszlánt, csak mosolyogj egyszer, csak mosolyogj egyszer, csak mosolyogj egyszer már...
És ha ez se jó, hát tovább megyünk, mondjuk legyen Mexikó a többiek azt mondják - s hiszek nekik ott nagyon, de nagyon jó. Csak egy ugrás onnan Hollywood, vár sok jóbarát, csak mosolyogj egyszer, csak mosolyogj egyszer, csak mosolyogj egyszer hát...
És ha semmi se jó, hát veszek neked egy gyönyörűszép fiút. Majd gazdag lesz, vagy nem lesz gazdag, valami neki is jut. Én elfáradtam, feladom már... asszem, hazamegyek, csak mosolyogj, csak mosolyogj, csak mosolyogj még egyet.
most ezt érzem. vagy nem. bár elfáradtam én is. vagy nem. teleapohár, vagy féligüres, vagy csak túlnagy.. ötóra, elégvolt mára is, hazamennék, mert most mégis talán álmonhalok, de nem megyek, mert ma kedd van, kismamázós, és mert utolsó alkalom és megígértem, hát ott leszek.
vasárnap pedig kaptam egy levelet. egy olyat, amit jó olvasni. aztán este hosszan elgondolkodtam, hogy ez hogyvanez. én csak írogatom, ami eszembe jut, amit le akarok írni valahová, vagy elmondanám (vagy mégsem) valakinek. aztán meg van úgy, hogy ezt valaki (akár több valaki) el is olvassa. aztán nem tudom, hogy miért de ez sosenem izgatott igazán, hogy érdekel-e valakit, amit írok. mert én egy ilyen öncélú, akár mondhatni önző egy pofa vagyok, aki ezt az egészet magának csinálja. mert nekem így jó. jobb. nincsenek linkek kedvencekről, mert nem is olvasok rendszeresen senkit. nincs kényszeresség, hogy jajj mi lesz, ha nem írok, nem számolom, hogy hányan olvassák, kik, mikor, miért. az viszont tény, hogy a hiúságomat meglegyezgette, hogy van, akinek adhat egy kis pluszt a mindennapjaihoz, ha az én dolgaimat néha elolvassa. jóérzés. bazijó. natessék, még ez is nekem jó :)
szombaton ebédre túróstésztát főztünk unokahúg 1-gyel. természetesen szalonna nélkül nem is lehet ezt elképzelni, amivel minden a legnagyobb rendben, leszámítva azt, hogy ha sütögetés közben vizes kézzel hadonászom, esetleg a zsírba cseppenve megtörténhet, hogy kifröccsen az edénykéből, és szép pecsétet hagy az emberlánya ruháján. ha. ha a ruha épp eltakarja a kültakaróját. mert az enyémet már nem kimondottan. illetve a rés igen kicsi, a pocakomon már nem minden felület gondosan lefedett. így a csepp zsírocska éppen oda talált be, ahova nem kellett volna, apró égési sérülést hagyva maga után. aki a nyolcadik hónapban ilyenkor pillanat alatt víz alá tudja tartani a sérült felületet, annak főzök egy jóadag túróstésztát. jégkocka nálunk talán még sosem volt otthon, így mire sikerült valahogy beavatkoznom, már szép kis hólyagocska díszelgett rajtam. kis dudor a nagy dodor tetején. azért van ám a háztartásomban néhány kacat, így találtam egy nagy tubus aloe vera afterbörn gélt, még amerikából érkezett velem haza. azt hiszem, annyit ez is ért, mint eloltott tüzet lepisilni. természetesen minden harisnyának, nadrágnak és bármi másnak ott halad a varrása, hajtása, miegymása, ahol az apró hegecske van. így legalább folyamatosan éget. a mindenféle népi okosságok szerint a gyermeken lesz egy pötty, amolyan anyajegy féleséges. hogy most ezt neki is a hasán kell megtalálni, vagy a fején inkább, ami az égéshez magához közelebb volt - na ezt nem tudom. de amúgy kíváncsi vagyok a dologra. :)
11:07
2004. 03. 29.
péntek délután eljött hozzánk unokahúg 1, együtt vásároltunk, főztünk, játszottunk, nevettünk. szombaton meg elmentünk úszni. egész jól bírta, hogy egy órán át nem hagytam kimászni a vízből, bár még csak a hátúszás ment normálisan, a többinél még meg kell tanulnia rendesen levegőt venni. végülis nemrég kezdett csak úszni, ahhoz képest nagyon ügyes. amúgy hihetetlen esze van, ha használja. néztünk valami gepárdos filmet este, és még másnap az uszodából hazafelé is el tudta mondani, miről szólt, viszont a reggel látott mesánek a történetére nem emlékezett (jobb is), csak hogy a gonosz ellen harcoltak valami pizzacicárok. döbbenet egyébként, milyen iszonyatosan gyogyi mesék vannak.
este hazafelé azon gondolkodtam, hogy nem lehet majd egyszerű a saját kis gyermekemet megóvni a tévéártalomtól. azt hiszem, az első rossz döntés az, amikor a gyerek tévét kap a saját szobájába. meg nyilván az sem megoldás, ha nem hagyom, hogy az általam hülyeségnek minősített dolgokat megnézze - később az úgyis elkerülhetetlen, hogy a többiektől a közösségekben ne kapjon róla tájékoztatást. azt hiszem akkor lennék ügyes, ha sikerülne egy olyan értékrendet kialakítani benne, hogy 8-9 évesen már tudjon okosan válogatni, hogy mit érdemes nézni, és mit nem. például hamár tévézés, inkább a gepárdot válassza, mint a pizzacicárokat. önként. nem lehet ez egyszerű...
19:31
új gumik hetvenezer egységért, vizsga meg a miegyebek ötvenezerért. ajvé. és még a számlámon is maradt, igaz már csak négyjegyű összeg :)
17:11
2004. 03. 28.
az imént láttam a 150. futamot. Cambridge fölényesen győzött, bár a végén az oxfordi kormányos igen nagyon reklamált, mivel a futam alatt kétszer is túl közel kerültek a hajók egymáshoz, s bár a versenybíró őket figyelmeztette, szerinte a másik hajó ment túl közel hozzájuk. hát az a véleményem, hogy ha az oxfordiak hajójában ültem volna, bizony a végén letoltam volna egy lapátpot a versenyíró torkán. mert szerintem a versenybírónak már akkor látnia kellett, hogy valamelyik csapat a másik felé közelít, amikor az Oxford több, mint egy hajóhoszal vezetett, s a két hajó lapátjainak tolla már egy sorban csapkodott. ehhez képest mikor a Cambridge kicsit belehúzott, és utólérte a másikat, a lapátok szinte egymás hajóját súrolták, tehát egy egész lapátnyival voltak közelebb a kelleténél.. én négy évig kormányoztam versenyevezős hajókban, de ha kicsit is közel mentem volna egy másik csapathoz, a versenybírók azonnal ordítoztak volna velem, de nem hagyták volna, hogy ilyen veszélyesen megközelítsem a másikat. Amúgy bár sajnálatos a dolog, de két kanyarral feljebb a folyón - na igen, mert árral szemben eveznek, bár mégsem - az Oxford ugyanígy ráhúzott az akkor már elől haladó Cambridge-re. szóval Acer Nethercott is mintha megcsinálta volna ugyanazt a húzást...
mindentől függetlenül a futam jó volt, a közvetítő néni meg akkora hülyeséget mondott, hogy még. elmondta, hogy ezek a fiúk ám nem profi sportolók, hanem főleg egyetemisták, akik semmilyen előnyt nem élveznek a sport révén - bár néhányan az angol evezősválogatott tagjai.. szóval nem profi sportolók. értem :)
20:16
hahaha. persze, majd hétvégén veszek új gumikat az autóra. gumist még csak lehet találni, de pénz az nincs nálam. hétfőn rekord időt kell csinálni, 8-kor elsőnek lenni a bankban, onnan a gumishoz, és 8,30-ra már az autószerelősök várják a járgányt.
16:52
2004. 03. 27.
a malac kapott még egy hét haladékot. hogy ez most nekem jobb, vagy rosszabb, nehéz lenne eldönteni. jobb, mert talán jobban leszek addigra, rosszabb, mert tellik az idő, és egyre nehézkesebb minden. a kocsim viszont nem mehet vizsgáras új gumik nélkül, mert ami rajta van, azt már erős túlzással lehet csak biztonságosnak nevezni, bár talán már azzal sem.. ígyhát ma úszás, holnap a maradék pénzből gumicsere. a kettő között meg hihetetlenül jó lenne egy kicsit aludni.
13:21
2004. 03. 26.
most pedig belekezdek egy komoly másfél napos szabadságba, a közepén egy hétvégével - meg egy nagy malac halálával -, aztán pedig egy műszaki vizsgával kombinált hétvégét kipihenő hétfő jön.
13:41
még mindig fájunk, de már néha kicsit mintha kevésbé, mint amikor úgy igazán. az időjárás pedig húzzon el a picsába, ha miatta van ez az egész. azt mondják nekem, hogy csoportosan érkeznek a szülőszobák felé a kismamák - napokkal, hetekkel előbb a vártnál -, mert valami front van. mi nem megyünk. még nem. csak fájunk rendesen. csendesen.
11:02
2004. 03. 25.
az euróárfolyam meg... meg... tudommár! nőljön azonnal nagyra! moströgtön!!!
13:44
vacakul vagyunk. kicsit fáj, kicsit húzódik, kicsit nyom, kicsit feszül. nem is annyira kicsit, néha annál jobban. nem is aludtunk. én alig mozgok, ő szinte megállás nélkül. ráadásul az előbb eszembe jutott a hétvégére tervezett disznóvágás, mellé ez a frankó kis esős idő, és még a hideg is kirázott a gondolattól..
13:43
2004. 03. 24.
az irodámba átszervezett halogén állólámpa izzója vacakol. vibrál időnként, amitől rosszabb, mint a neon, amit száműzni akartam a halogén fényáradattal. ha lekapcsolnám, most simán tudnék egyet hártadőlve szundikálni. akkor viszont nem végeznék ma időben, akkor viszont nem tudnék találkozni az én Angyalkámmal. tehát lámpa marad, legfeljebb óvatosan rúgok bele kettőt.
17:00
az ebédszünetben vásárolt parkolójeggyel egyetlen gond van: még mindig a pénztárcámban lapul. visszafelé miért nem kiabált, hogy tegyél be a kocsidba - így nem is került oda. püffneki. kaptam néhány tulipánt, ezzel egy kevéske tavasz visszalopódzott az irodámba. ez jó. azt hiszem ez - mármint a visszafordult kitavaszodás - is oka a kissé nyomott, bánatos kedvemnek napok óta.
15:55
2004. 03. 23.
átmenetileg pár napig fizetnem kell a parkolásért, bedobálósdi módon. nem lenne akkora gond, ha nem kéne kétóránként eszembe jutnia, hogy lejárt. már ha egyáltalán sikerül két órát kicsikarnom magamnak a készülékből. ez elég ritkán jön össze, mert a százpénzeseket többnyire nem találja megfelelőnek az érmevizsgálója, így visszadobja. ezen felingerelődve ma reggel egy nagy marék tízpénzessel próbáltam megvalósítani a kétórás blokkolást, de a kis szarházi nem fogad el többet, mint 25 pénzérmét. neszenekem. az meg alig több, mint egy órára hitelesített. ez persze most lassan egy órája, hogy lejárt, de már ez is valami, eddig általában 3-4 órával később jutott csak eszembe, hogy parkolni kell. megyek, bedobok valamit, ha megint itt nem hagyom a kocsikulcsot, mint tegnap. amúgy azt hiszem nem érdekelne az egész, csak a kerékbilincset akarom elkerülni, mert az nagyon macerás (és meglehetősen költséges) ügy..
11:10
