2004. 02. 28.
egy feszültséggel teli hét után ma egész nap egyedül voltunk, csendben. pihentem is valamennyit, már nagyon kellett. a lelkem még nincs rendben, de legalább a testemnek jobb. tegnap este megint igen hisztis hangulatban volt, én meg nagyon rosszul viselem most ezeket. nagyon. ráadásul magam számára is kiszámíthatlanok a reakcióim. Ő meg mintha néha megfelejtkezne arról, hogy várandós vagyok, és ugyanazt a türelmet várja el tőlem, mint ami előtte volt..
19:45
2004. 02. 27.
nem lett ebből semmise.. még mindig az irodában, egy halom papír felett nézem meg az órát. ehh, szarni rá.
18:14
és akkor most talán egy egész órával hamarabb hazamegyek. talán. persze tök feleslegesen. de majd kitalálok valamit, mert ha most lefekszem aludni, éjszaka megint nem fogok..
16:59
mindjárt álmonhalok. itt. az asztalomnál ülve. bár fekve az elmúlt éjszakák tapasztalatai alapján talán nem is menne még álmonhalni sem.
12:28
2004. 02. 26.
volt egy újságcikk. volt sok, de csak egy olyan, ami a velem készült beszélgetés alapján íródott (pontosabban velem és az öcsémmel). aztán most felhívott egy néni a tévétől, hogy lenne egy ilyen sóműsor izé, ahol pont az a téma, mint az újságban (a telefonszámomat is a szerkesztőségtől kaptam meg...) és hogy milyen jó lenne, ha én ott. meg esetleg a családból is minél többen. mondtam neki, köszönöm, nem. de erősködött, gondoljam át, majd visszahív. tényleg visszahívott. mondtam neki, mostmár aludtam is rá egyet, és nem kérem, köszönöm. de ő csak kérdi, mégis miért nem. pedig én nem kívántam megindokolni. erre pont mint egy gyerek, megkérdezte, hogy "de miért? legalább azt mondjam meg, miért nem akarom megindokolni.." én pedig szép udvariasan elköszöntem, és letettem. így maradok sótlan, hírestelen. mindörökké.
17:50
reggel még akartam volt ide írni valamit, de az már odavan. azóta pörgök itt, mint a búgócsiga, ma hisztiznek az ügyfelek, zaklatottak a kollégák, és minden szép sorban egymás után romlik el.. a faxból nem jön ki az igazolás, vagyis jön, csak tinta nincs a papíron, az e-mailek nem érnek oda, ahová kell - még fél nap késéssel sem, a fénymásoló magától nekikezd a semmit másolni, mikor hat méteren belül senki sincs a közelében, a mosdókban elfogy a kéztörlő - ez volt az egyik legnagyobb gondja valakinek! , s ráadásul amit sürgősben hoznak, az meg nem fér bele az adagolóba, meg egyébként is ma minden sürgősfontos még sokkal jobban, mint máskor, a főnökömnek pedig elszakad az inge.. jobb, ha most megyek, és megint veszek egy csomag mazsolát.
12:39
2004. 02. 25.
ma reggel a bankban olyan sokat kellett várni, hogy már ülni sem bírtam nyugton. már akkor egy órája úton voltam, mire odaértem. aztán a több, mint félórás várakozás (egy aláírás-cseréért) alatt kényelmesen elhelyezkedett bennem a kis tökmag, amitől én heves sóhajtozás közepette próbáltam uralkodni a zároizomzatomon. mikor a biztonságos bácsi rámszólt, hogy miért nem ülök le végre, udvariasan közöltem vele, hogy ahova én ülnék, olyan itten nincsen. aztán két perc múlva visszajött, hogy megoldható - így biztonsági őrzéssel az ajtó előtt a bank hátsó részében végre mosdóhoz jutottam. ez nagyon rendes dolog volt a nagyon rendes bácsitól.
17:50
2004. 02. 24.
ma reggel feltettem az egyik nagy kérdést a kedves Jóembernek: ha Ő nem lesz ott velem a szülést megelőző időben, mert nem lesz ott - ezt már tudom, értem, talán lassan el is fogadom -, az ugye nem okoz neki gondot, hogy valaki más lesz ott velem? mert én nem akarok egyedül lenni ott és akkor. és akkor azt modta, hogy de. hogy az neki nem jó. itt félbe maradt a diskurzus, mert nem volt hangulatom kifejteni, hogy ez csak amolyan udvariassági kérdezősködés volt (meg azért tényleg érdekelt is), de momentán jobban érdekel, hogy nekem mi okoz komfort érzetet, mint az, hogy neki mi okoz diszkomfort érzetet. hát most így állunk. azaz sehogysem, vagyis nem tudom, hogy mi lesz, csak az tudom biztosan, hogy nem akarok egyedül lenni, mielőtt megszületik a kis lurkóm.
17:46
vajon abból a negyedkiló iráni mazsolából - amivel az imént pofánvágtam az emésztőrendszerem - mennyi vas képes felszívódni?
15:19
olyan kár, hogy nem hiszi el nekem senki doktorféle, hogy semmi bajom, és nem is lesz, amíg ez a kis maszat itt lakik a pocakomban. mert nem vagyok hajlandó megbetegedni. és az ilyesmi igenis tud működni.
9:44
ma mégiscsak gyanúba keveredtem ismét a terhességi cukorbetegséget illetően. ennek okán újabb látogatást kell tennem - méghozzá sürgősen - a szakorvosi rendelő laborjában. addig is kaptam egy nem egyszerű feladatot, most töröm rajta a fejem, hogyan lehet egy átlagembernek átlagmunkanapokon 24 órán át gyűjteni a vizeletét. a pont az i-re az ismét bekövetkező vérvétel lesz, igen az, a kétzsömlés háromdecitejes kétórát váratós verzió. csütörtökön. halleluja.
9:42
2004. 02. 23.
soha még ilyen megnyugtatóan nem hatott rám, mikor a gyermekem erős, gyors és szabályos szívhangját hallottam. a doktorka szerint minden rendben, a magzat nem könnyen sérül, jól be van ott csomagolva. értem jobban aggódik, bár most valószínűleg semmi sem fáj jobban, mint egyébként - csak felfokozott lelkiállapotom miatt jobban figyelek minden apró rezdülésre. holnapra szépen elmúlik a riadalom, és ha még akkor is fáj valami úgy igazán a hasam tájékán, akkor egyenest a kórházba kell menni. felhívtam az apukáját is, hogy értesítsem, minden rendben, mire is közölte velem, hogy na ez a szerencsém, mert ha valami baja lenne, hát engem csapna agyon. jópofa. azt hiszem, ő még nálam is jobban meg szokott ijedni, ha van valami történés a gyerek körül..
16:38
minden igyekezetem és óvatosságom ellenére ma reggel csúnyán elestem a jégen. elkerülhetetlen volt, de legalább részben kivédhető, így oldalt feküdtem el, és nem hason. most aztán fáj itt is, ott is. persze az ijedtséget növelendő bő 15 percen át nem mocorgott a kisemberke, ráadául mikor visszamásztam a lakásba, még a Jóembertől is kaptam egy kiadós lecseszést. na erre pont nem volt szükségem. felhívtam az orvost is, délután feltétlenül látni akar minket, inkább csak a mindenki nyugalma érdekében, 'elvileg' nem történhetett baj, ha nincsenek komoly fájdalmaim. ha mégis nagyon hirtelen valami gond van, azonnal be kell menni a kórházba. anyámnak sem merem elmondani még, mert biztosan kikészülne tőle..
9:43
2004. 02. 22.
volt nekem egy üveggel a koffeinmentes nescaféból, ha néha itthon gondolnék egyet, és azt hinném, hogy jólesne egy kávé.. aztán mások is itták, azt hiszem, mert elég nagy sebességgel fogyott. szerintem aki itta, nem vette észre, hogy koffeintalan. aztán az előbb gondoltam egyet, hogy most jólesne egy kávé. nekikészültem, forróvíz, miegymás, és a kávésüveg sehol. jó, nem érdekes, úgyis csak illúziónak csináltam volna, csakhogy a ráhangolódás már megvolt, így végül igen rosszul esett, hogy nincs kávé.
néha van az úgy, hogy levelet kapok. aztán meg semmi. aztán egyszercsak egy rakás levél vár a levelesládámban, és akkor jól elképedek..
pedig csak a levelezőlistán - ahol már 4-5 éve levelezgetek / olvasgatok - élénkült meg a forgalom hirtelen. ráadásul semmi, ami igazán nekem vagy hozzám szólna..
16:46
unokahúg2 kétéves és gyönyörű. kicsit makrancos, kicsit szemtelen, pont olyan, amilyennek lennie kell egy belevaló csajszinak kétéves korában.
a hátam megint nagyon fáj, hiába minden. gondoltam, ma elmegyek úszni, de menni nem tudnék, csak vonszolni magam - alig aludtam valamit az éjszaka.. az előbb lementem a boltba reggelit szerezni, és alig bírtam haladni, mert az eső lefagyott, csupa jég minden. amúgy is kezd olyan lenni a járásom, mint a pingvinnek, de a jégen különösen viccesen nézhetett ki, ahogy totyorászok.
9:48
2004. 02. 20.
várandósság. új élet növekszik bennem, meg hűdeizgalmas az egész, meg csodálatos, meg minden. mondja is mindenki. én is tudom, én is érzem. de. szerintem az a nő, aki így a hetedik hónap közepe tájékán a tükörbe nézve még egyszer sem gondolkodott el azon, hogy inkább valami fókaféléhez hasonlít, mint az emberi faj nőnemű egyedeihez - az tutira nem mond igazat.. én is néha meg lepődöm a saját látványomtól a fürdőszoba tükrében. meg persze, van ebben valami szép - bár inkább megható -, de hogy vonzó.. meg nő.. nekem nem úgy néz ki (vagy vissza). ennek tükrében különösen kellemes volt a tegnap esti találkozó, ahol a 'régirégi' cégből soksok régi kedves kollégám gyűlt össze. a sok csajok meg fiúk mind elismerően mosolyogtak rám, és mindenki azt mondta, hogy milyen helyes és szép kis pocakom van, meg hogy én is milyen szép vagyok. nem, nem azt mondták, hogy jól nézek ki - az olyan udvariaskodós, muszájmondanivalamikedveset lenne -, azt mondták, hogy szép vagyok. ez annyira jó volt, hogy még ma reggel is ez járt a fejemben, és ma nem is látszottam olyan formátlannak, ormótlannak, fókaszerűnek, mint átlag reggeleken. nem, nincsen egyébként különösen bajom a külsőmmel, sosem volt. olyan, amilyen. még soha nem fogyókúráztam, nem kínoztam magam edzéseken, ha nem esett jól, nem lát gyakrabban kozmetikus sem, mint kétszer egy évben. és én egyébként tudom, amit a többiek nem is sejtenek: nem vagyok szép. de tudok annak látszani, mert jól érzem magam a bőrömben, saját magamnak éppenséggel megfelelek olyannak, amilyen vagyok. és mostanában még láthatóan boldog is vagyok. hát ezt látják ők bennem/rajtam szépnek...
16:59
2004. 02. 18.
miért nincs olyan ház kiadó, amilyet én keresek??? vagy ha van, hát budán, annak is a túlsó végén??
18:23
kenderkóc. ez van a fejemben reggel óta, és nem tudom, miért költözött oda, de nem megy ki. kenderkóc.
12:01
2004. 02. 17.
apámmal most ért haza a mentő. délelőtt 10 óta várta, hogy érte mennek. tudom, hogy nem sürgősségi alapon kell az ilyet kezelni, de nem is rohammentő ment érte.. ebédet már nem kapott a kórházban, mivel délelőtt 'elbocsájtották'. most káromkodnék egyet, egy olyan jó nagyot fennhangon, de nem teszem, mert már nem csak én hallanám.. inkább megyek, és kismamázom egyet.
18:09
