2004. 01. 15.
még tegnap, vagy tegnapelőtt hallottam a rádióban, hogy a kormány csinált egy takarékvonalat, amit bárki felhívhat, és elmondhatja, hogy mi módon lehetne szerinte a költségvetésben takarékoskodni. azt hittem, ez vicc, de nem, tényleg létezik, ma déltől működik is az üzenetrögzítő. és akkor most minden jóérzésű és bölcs gondolatokkal teli (amúgy is régóta) takarékon élő államolgár fogja osztani a tanácsokat, meg ötleteket a pénzügyminisztériumnak. szédületes. le vagyok nyűgözve. ha hinném, hogy akárcsak egy valamit is komolyan fognak ebből venni, az klassz lenne. szerintem ez csak hülyítés, pont olyan, mint egy valóság(mese)világba beleszólni, hogy kit rakjanak a kirakatba. persze lesz majd, aki ezt is elhiszi...
17:46
öt óra múlt. a freemailes leveleimet olvasgatom, kálciumos pezsgőtablettából készült italomat iszogatom, miközben motyogom magamban, hogy nem elfelejteni bevenni a vastablettát. a monitor melletti fényképtartómban ma kicseréltem egy képet, így unokahúgom huncut szeme és kedves mosolya ragyogja be a délutánom. rettenetesen sok munka várja, hogy megcsináljam, de most képtelen vagyok arra koncentráni. olyan elmerengő, tollat bambuló, mitismondtálazimént - visszakérdező állapotban vagyok. és nem is akarok ebből ma kizökkenni. fél óra sincs már, és megyek a doktorbácsihoz, belesünk a pocakomba megint.
17:25
vajon a franciasaláta miért van tele paradicsommal? nem zavar különösebben, mert így is jó, csak talán nem franciasalátának kéne hívni..
10:49
2004. 01. 14.
a nemalvási helyzet nem javult, pedig azt hittem, tegnap este beájulok az ágyba, és fel sem ébredek reggelig. azt hiszem, a vasárnapi bútortologatás okozza, úgyhogy ma este kísérletileg vissza fogom tolni az ágyat az eddigi helyére. aztán vagy bejön, vagy nem. mindenesetre aludnom kell végre egy jó nagyot..
12:31
okés, tényleg igaz, hogy még öt marcipánost rejtettem el otthon, a biztonság kedvéért. igen, tudom, hogy nem volt tőlem szép dolog, úgyhogy ma este ha hazamegyek, meg is fogom enni mind az ötöt. hátha akkor elmúlik a deszemétvagyok érzetem. vagy nem?
11:21
a legjobban a kókuszos szaloncukrot bírtam mindig fogyasztani. ezért hát, mikor 24-én zárás előtt becsusszantam egy nagyboltba, mindjárt két csomaggal ragadtam magamhoz. na meg pesze a vajkaramellás sem maradhat ki, és ha már csinálnak újra normális méretű szaloncukrot - persze most óriás szaloncukor a neve -, akkor legyen abból is egy csomaggal, pláne ha kókuszos és rumoskakaós ízzel látták el. persze mikor hazaértem büszkén a szerzeményeimmel, a nagy halom mellé odakerült még egy nagy rakás marcipános és zselés (ez nem szerepel a toplistámon, de a fogyaszthatók között sem) is, mert neki is eszébe jutott, mikor épp húzni kezdték le a redőnyt egy édességbolton.. szóval a karácsonyfánk telistele volt szaloncukorral, még úgy is, hogy egy jó kilónyit nem tettünk fel rá, csak beszórtuk egy kosárba. így viszont a fán az idén nem üres papírok kalimpáltak, ezért mikor megváltam tőle, újabb nagy kosárnyi szaloncukor került az asztalra. tegnap mire hazaértem este, elfogyott az összes kókuszos, legalábbis rajtam keresték, hogy hová tettem. be kellett vallanom, hogy az idén a kókuszos lecsúszott a második helyre, mert az általa szerzett marcipános vette át a vezetést. viszont kiderült, hogy ő pedig az én kókuszos cuccomra váltott, s igen rosszul érintette, hogy a srácok az irodából azt mind megették. végülis a lényeg, hogy az egyensúlyi állapot megmaradt, már csak azt kéne kideríteni, hol lehet még ebből a marcipánosból szerezni. azonosítás céljából egy példány papírját a kabátzsebemben hordom, és ha édességboltba tévedek, nagyon nézem a maradékokat...
11:17
a kismamatánc érdekes volt. kellemes, nyugalmas, és volt ott valami furi is, de még nem tudom pontosan megfogalmazni, csak érezni. a nőci szimpatikus, a "csudaédes" kismamáktól viszketésem van.. ők azok, akik nem bírják ki a kérdések nélkül, mikorravagykiírva, mennyithíztál, fiúvagylány, mileszaneve, mitszóltakamunkahelyedenhogyterhesvagy, vettetekmárkiságyat, papásszüléslesz, melyikkórházban ésatöbbi... NEM válaszolok nekik, inkább elmegyek a mosdóba, iszom egy teát, vagy mittudomén. NEM válaszolok, mert minek. úgysem az érdekli, hogy ÉN mit miért hogyan, hanem csak azért kell ezt a kört lefutni, hogy Ő elmondhassa, hogy mit miért hogyan csinál. NEKIK nem mondom el többé. másnak sem. pedig mindenre van ám válaszom: nem vagyok kiírva sehova, május elején várható a születés. nem híztam, de már három kilót gyarapodtam. nem tudom, hogy fiú-e vagy lány, bár úgy érzem, fiú. még nincs neve. először is nem vagyok terhes - várandós vagyok, és szerencsére a munkámban nem okozott gondot. nem vettem még semmit, és még egy darabig nem is fogok - nem babonából, csak mert diszkomfort érzést okoz. nem hiszem, hogy a papás szülés jó lenne (mondom ezt annak ellenére, hogy én szeretném, ha mellettem lenne és) mondom ezt annak tudatában, hogy ismerem már annyira, miszerint rettenetesen zavarná, hogy nincs a kezében a kontroll, nem ura a helyzetnek, nem tudja, hogy mi fog történni a következő pillanatban, és ettől nagyon rosszul érezné magát - na attól meg nekem sem lenne jobb. és mi van, ha otthon fog megszületni.. ésatöbbi.
2004. 01. 13.
a freemail meg ne szórakoztasson mégegyszer olyasmivel, hogy egész reggel nem elérhető, mert fel fogok háborogni tőle.
17:43
tegnap éjjel nem bírtam elaludni, melegem volt, kintről sem jött elég hideg levegő, megviselt ez a hirtelen több, mint 10 fokot javult hőmérséklet, ráadásul az ablak melletti ereszben egész éjjel csordogált az olvadt hó, így félóránként megnézhettem, mi újság a mosdóban. már fél négy is elmúlt, mire legyőzött a fáradtság. ehhez képest elég frissen ébredtem 7-kor. a Jóember sem aludott, mert neki meg folyton tele van a feje most gondokkal, hogy mit csináljon, aminek értelme is van - mert bár szereti, amit csinál, de egyre kevésbé lehet megélni belőle, az pedig egyre kevésbé jó. így tehát ő is forgolódott, mászkált, viszont neki nagyon rosszul esett a "kora"reggeli ébresztő. ma viszont végre elkezdődik a kismama mozgás újra, alig vártam, hogy ide költözzenek a közelbe, és újra mehessek. ma 'kismamatánc' lesz, ami tulajdonképpen nagyon viccesen hangzik, de már láttam ilyen órát, és nekem tetszik, mert szertem a latinos zenét, meg a táncot, meg elég hangulatos, és különben is szokni kell a kismamás környezetet. ez viszont egy kétésfélórás program, úgyhogy tutira elfáradok, mire hazaérek. van még 20 percem, míg indulok, úgy gondoltam, ma már többet nem dolgozom. inkább keresek valami érdekes olvasmányt a neten :)
17:25
2004. 01. 12.
hiába minden, hogy egyszer nyugodt hétfőt csináljunk végig.. szombaton előre megcsináltunk egy csomó mindent, hogy ma minden menjen, mint a karikacsapás. tegnap este viszont felhívott a délelőtti recepciós, hogy beteg, és nem jön ma. eddig is emberhátrányban voltunk, most legjobb esetben is csütörtökig kettős emberhátrányban kell végigjátszanunk a napokat, és ráadásul nem jöhetünk ki vesztesként a pályáról, mert itt minálunk kérem minden sürgősfontos, bár gyakran van, hogy valamit csak tegnapra kérnek. pedig én a héten nem leszek itt többet hat után, mert holnap torna, csütörtökön doktorbácsi, szerdán meg nem vagyok hajlandó :)
2004. 01. 11.
nagyon jól esett a tegnapi masszázs a siam centerben, ám a foghúzás rögtön utána már sokkal kevésbé volt kellemes. alapvetően nem a művelet volt a kellemetlen, hanem az, hogy a fog már gyökérkezelt volt egyszer régen, úgyhogy fogta magát, és szépen kettétört. emiatt az egész sokkal tovább tartott, ami jóval kényelmetlenebbé tette, s ráadásul meg volt beszélve, hogy a kedves Jóember megvár, és hazavisz, de mivel nem volt kedve a rendelőben várni, odakint meg egy idő után fázott, elment, és gondolta, majd felhívom, ha végeztem, és visszajön értem. na ez nem ment, mert ugye az ember lánya szájában vattával - amit még oda is kell szorítani, hogy ne vérezzen - nem sokat tud beszélni.. bár felhívtam, de nem sokra jutottunk, mondta, hogy menjek az Örsre, ott megvár, én meg még a fenébe se tudtam elküldeni, úgyhogy letettem, és beütltem egy taxiba, akinek inkább leírtam, hogy hová vigyen...
egyébként meg nem fáj most semmi különösebben, bár valamiért mégsem tudtam aludni egész éjszaka. és még az kéne kitalálnom, hogy mit vagyok képes megebédelni, és akkor már egészen jó lenne..
12:30
2004. 01. 09.
tegnap este meglátogattam anyámékat. már nem bírja kihagyni, ha találkozunk, hogy megjegyzést tegyen a legcinikusabb stílusában, miszerint túl gyorsan "növekszem", és elhízás lesz a vége.. jó, akkor elhízom, mondtam. leszarom. már a hatodik hónapot kezdjük éppen, és majdnem 3 kilóval lettem több. nem tudom, mit zavar egyébként, anyám szerint még soha nem néztem ki jól - legfeljebb a régi képeket nézve szokta megjegyezni, hogy sokkal jobban néztem ki ekkor vagy akkor, mint most. szóval miért pont most lenne velem elégedett? most pedig - ha már úgyis mindegy.... - meg fogok enni egy fél tábla csokit, ami még decemberről maradt a fiókomban, 4 szaloncukrot, amit ma reggel szedtem a fáról, és van még egy kis csokis kekszem is. és ez nekem jó lesz.
13:49
már közelebb kellett húznom a billentyűzetet meg a monitort pár centivel. már nem tudok olyan közel ülni az asztalomhoz, mint azt megszoktam..
2004. 01. 08.
úgy tűnik, valamit fogott az adásból, mert 11 után meg sem moccant reggelig. ez jó. :) ma rájöttem, hogy mitől fáj napok óta estére annyira a vállam, meg a hátam. ma már délután 4 körül éreztem, hogy megint fájni kezdek. egyszerűen nem értettem, hogyan lettem ilyen nyápic, aki ennyire nem bírja el magát, vagy hogy lett hirtelen ilyen rossz a tartásom. aztán ma délután odébbtoltam a vállamon a melltartó pántját, hogy kicsit megnyomorgassam a vállam, és mintha egy kétkilós követ emeltem volna le róla.. igaz ami igaz, eddig bő két betűnyit változtam, de arra nem is gondoltam, hogy ez milyen jelentős terhelés a hátamnak is...
18:16
2004. 01. 07.
olvasok egy könyvet, ami nagyon érdekes - egy kis pszichoanalízis is van benne, meg kutatások az intrauterin időben átélt dolgokról. azt hiszem, ma este megpróbálok elbeszélgetni a gyermekemmel, hátha nem lesz több ilyen rugdosós este, és megtanulunk szépen, nyugalomban és békében élni egymással a következő 4 hónapban. hihetetlen, hogy már eltelt 5 - máskor oly hosszúnak tűnő - hónap így együtt.. persze tény, hogy a pocakom közben szépen gömbölyödik (én kevésbé - itthon még mindig gyakran elhangzik a pufika jelző mellett a soványseggű), dudorka napról napra növekszik és erősödik odabenn - ezt a rúgásokból egyértelműen meg tudom állapítani :)
ezt a részt egyébként nagyon élvezem, mert bár bennem az első perctől fogva tudatosult, hogy egy újabb élet van bennem, de a szívhangja, az első mocorgásai, az ultrahangos képek mind egyre jobban növelik a boldogságom (és amúgy is képtelenség egy éjszaka alatt ilyen sokat álmodni), most még könnyen mozgok - bár a cipő bekötéséhez ú jstratégiát kellett kidolgoznom -, sőt, mostanában állandóan táncolni szeretnék menni. mostanában nincsenek olyan érzelmi viharaim sem, s már nem kell folyton azon aggódnom, hogy hol tudok a következő öt percben pisilni és sem az alvásban, sem az együttlétben nem zavar minket a kis dudorkánk. csak örülés van, és ennek is csak örülni lehet :)
21:43
nem találtam meg este a megfelelő csekket, így ma sem kötöttem biztosítást. remélem, még pár napig elkerülhetem a rendőri ellenőrzést. egyébként meg iszonyatosan fáradtnak érzem ma magam, amúgy is nehéz ez a hét, de tegnap nagyon sokáig nem tudtam elaludni, mert az én tündér kis padlizsánom folyton ébren tartott egy-egy jól irányzott rúgással. nem bírt nyugton maradni hajnali kettő előtt. most kéne beíratkozni egy masszázsra, mihamarabb. az most biztosan jót tenne..
12:44
2004. 01. 06.
ez a nap is rohan, pedig már napfelkeltekor úton voltam, igaz potyára, mert bár a biztosító nyitva volt, mire odaértem, mégsem lett új kötelező biztosításom, mert nem jó csekk volt nálam.. holnap újra próbálom. persze kéne menni egyik reggel vércukor vizsgálatra is, de kötelező nélkül meg a rendőr zaklatna.. végülis még csak kedd van.
2004. 01. 05.
baszka, hát nem voltam elég gyors. most írhatok sürgősfontos levelet, de iziben. éppen azon voltam, hogy összekaparom magam, és hazavergődöm a nyúlósnyálas utakon, jó sok idő alatt. elfáradtam ma, de úgy igazán. ilyen az, amikor elszokik az ember, és akkor elsőre tud olyan nagyon rosszul is esni, ha fél hét után a főnöke levelet diktál, és még ma el kell ám küldeni. na ezt most úgy fogom csinálni, hogy húzom a szájamat közben..
18:45
2004. 01. 02.
nem írtam már több, mint egy hete, mert próbáltam az irodaszagú dolgokat messzire kerülni, s inkább sokat olvasni, pihenni, játszani, tenni venni. de azért hiányzik. egészen határozottan, így ma mégis idekerültem a gép elé. bár hétfőig még van pár nap, úgyhogy most is csak úgycsinálok, mintha, aztán majd leírom azt a sok mindent később, amit szeretnék.
a fontos, hogy jól vagyok, nyugodt vagyok, pihent vagyok, a hasamat sokat rugdossák, nem fáztam meg, és már meg bírok inni naponta két liter folyadékot néha. viszont kilukadt az egyik zoknim, és valószínűleg ki kell húzni egy fogamat. de azt már csak a jövő héten...
0:03
2004. 01. 01.
2004.
nem kérek sokat. sőt, az idén beérném sokkal kevesebbel is. kevesebb nehézséggel, kevesebb problémával, kevesebb szomorúsággal, kevesebb gonddal, kevesebb bajjal és bánattal. s ha a többiből csak ugyanannyit kapnék, akkor még sokkal többnek tűnne :)
23:58
