2004. 01. 29.
vajon mikor vagyok korrektebb? ha a próbaidő vége felé elküldöm azt, aki bénázik még mindig, vagy ha meghosszabbítom a próbaidejét 1 hónappal? már én is érzem, hogy szinte eldöntöttem, hogy egy hónap múlva viszont megválok tőle, csak kérdés, neki melyik a jobb? a most rögtön, vagy a van egy hónapja, hogy találjon mást. ez a mai dilemmám.
17:38
egyébként a teljes hálózaton eddig 27 vírusos megbetegedést regisztráltak, de úgy tűnik, gyógyítható volt - legalábbis a helyzet.
11:08
már teljesen normálisnak tűnik, mikor reggel a freemail odala helyett a nagy semmit látom..
11:04
2004. 01. 28.
a másfél órás autózás után kimondottan üdítően hatott rám a hír, hogy ketten is kinyitogatták a vírusos leveleket még tegnap késő este.. s mivel ilyenkor már csak azzal lehet másnak is minél több gondolt okozni, a biztonság kedvéért a gépet is bekapcsolva hagyták, a hálózatról sem jelentkeztek ki, és természetesen a levelezőprogram is nyitva maradt. remélem, sikerült ma boldoggá tenni azon ügyfeleinket is, akik még nem küldték el nekünk a vírusokat. ők minden valószínűség szerint tőlünk azért megkapták.
11:29
2004. 01. 27.
ma szép csendes nap is lehetett volna, hiszen a főnököm reggel elment, és még nem ért vissza. de mégsem tudott az lenni, számtalan hirtelenség történt, és amit mára elterveztem, hogy rendbeteszek, a feléig sem jutottam. pedig ma pontban hatkor elmegyek a mozgásterápiámra. hétvégén költöznek a lakásomba, szerettem volna kitakarítani előtte, mert ugye jó két hónapja nem lakom ott, így azért legalább egy kis por odaköltözött, de már látom, hogy arra nem lesz lehetőségem...
17:52
2004. 01. 26.
már a konfekció ruházatban sem lehet megbízni. a 36-os nemfekete sokkal nagyobb, mint 36-os fekete. hosszabb is, bővebb is. hiába lettem azóta én sokkal nagyobb, hogy októberben megvettem a fekete nadrágot, a szombaton vett új gatyában kotyogok, a szárát meg a földön húzom. remek. este kapni fog egy kellemes hatvanfokos mosást. aztán meglátjuk, lehet, hogy megvárja, míg belenövök..
11:09
2004. 01. 25.
a tegnapi fogorvosolás nem maradt következmények nélküli. ez volt az utolsó fontos tennivaló, egy tömés. sajnos olyan helyen volt, hogy végül gyökérkezelés lett belőle, így másfél órát kellett hanyattfekve tátott szájjal a plafont bámulnom. ez még nem lett volna akkora nehézség - mert tulajdonképpen el is álmosodtam -, de így a pocakom teljes súlya a gerincemre nehezedett, ettől egy idő után elég kényelmetlenné vált a dolog, ráadásul a kisemberke meg úgy helyezkedett, hogy komoly nehézséget okozott uralkodni magamon a vizelési ingerem tekintetében. a doktornéni kérdő tekintetére a körülmények miatt még csak el sem tudtam mondani, miért vágok ilyen kétségbeesett arcot.. szegény folyton aggódott, hogy valami fájdalmat okozott. aztán mikor kimásztak a számból én azonnal kirohantam a mosdóba, úgyhogy csak utána magyaráztam el mi bajom volt.
ma viszont az a bajom, hogy a gyökérkezelt fog fáj. vicces, hogy eddig ugye nem fájt. alapesetben csak az injekció helye fájhatna, de nekem határozottan fáj még valami. azt hiszem, ez a fogfájás. nem tudom biztosan, mert nem szokott fájni, eddig még csak a bölcsesség fogam fájt mikor nőtt, de az egészen más, és egyértelmű. nem vagyok boldog tőle...
10:43
2004. 01. 23.
a nap úgy sütött ma, mint nyár derekán. vakítóan, melegen. de az időjárás azért közben mégiscsak kicsit fagyos..
azt a hormonális káosz-vihar-őrületet, ami bennem zajlik, sem megérteni, sem elviselni nem egyszerű. a hangulatiságos részén már nagyjából túlvagyok, meg olyan nagyon érzelmi viharok sincsenek. ami maradt: van néha még az elanyátlanodásos fázis, amikor csak az kell, hogy valaki törődjön velem öt percet; van az atomerőmű ütem, mikor telistele vagyok energiával - akár este 9-kor is, egy hosszú nap után -, ilyenkor kell valami, amit tenni kell; és van az a féle hormonroham, amikor már a kézmosásnál a csapról (nem karos, két tekerős) is valami huncutság jut eszembe mosogatás közben. az elsőt elég könnyű kezelni, egy kis szeretgetés, pár perc hátmasszázs vagy egy tea, és már rendben is vagyok. a másodikra tökéletes megoldást talált, a szoba közepén egy 2000 darabos kirakóssal vacakolok (sziklás hegycsúcsok, végtelen egyforma fenyőerdők), ha nem bírok magammal este - s ráadásul csendes tevékenység. de a harmadikkal szerintem néha képtelenség lépést tartani..
10:50
2004. 01. 22.
állítólag ilyen műszerfallal kéne eladni a kocsikat a nőknek...
tegnap feladtam az álláshirdetést, hogy pótoljam majd magam. olyan mókás, hogy még próbaidőn vagyok a hónap végéig, de már azt keresem, aki majd három hónap múlva itt fog ülni minden nap, a helyemen. még soha nem kellett magam helyett találni valakit, elég szokatlan de izgalmas dolog :)
12:42
2004. 01. 21.
volt egy sálam. még nem használtam, pedig már lassan két éve, hogy kaptam. finom, puha, könnyű kis fekete gyapjúsál volt. tegnap reggel először végre magamra vettem. ebédelni még abban indultam, hazafelé már nem volt meg. az irodában nem maradt, ahol ebédeltem, senki nem adta le, hogy megtalálta.. kár, hogy az emberek rögtön sajátjuknak tekintik, amit találnak. pedig már majdnem megszerettem, ami a sál műfajában igen ritka esemény nálam..
15:26
2004. 01. 20.
szeretném, ha olyan száraz lenne megint az aszfalt mindenütt, hogy akár rajzolni is lehetne rá.
és a hó csak esik. túlságosan is. nem kérek többet. és a kocsimat sem mosatom le többé, ha kisüt a nap vasárnap.
12:17
és fáj a hátam. ezt ki fogom szedni belőle, mert így nem tetszik nekem. ma amúgy is van tánc vagy torna - attól függően, hogy mikor megyünk az esti "senki nem tudja milyen alkalomból" buliba. kedden. buliba. s ha nem javul, hát holnap munka után elmegyek úszni.
10:56
az egészben az a havi harminc perc a legnehezebb, amit a védőnővel kell töltenem. annak ellenére, hogy teljesen panaszmentes vagyok, fél óra, mire megméri a vérnyomásom, a súlyom, megkérdezi, hogy jól vagyok-e, meghallgatja (ha egyszer is megtalálná normálisan) a szívhangját, egy gyorsteszttel ellenőrzi a cukrot a vizeletben. majd beírja a könyvecskémbe, hogy ott jártam. a vérnyomásom mindig alacsony volt, de neki ez nem tetszik, ezért kétszer méri. annyira nem izgat fel vele, hogy feljebb menjen :)) a súlyomat a digitális mérlege össze-vissza méri, most épp az mutatta, hogy az elmúlt 4 hétben 4 kilóval lettem több, ezen én jót nevettem, ő meg teljesen felháborodott, hogy hogyan lehet ennyit hízni egy hónap alatt. rámparancsolt, hogy szokjak le a nassolásról. akkor most rá kéne szoknom, hogy a kedvéért leszokjak. aztán ezentúl nem szabad sokat vacsoráznom - a tegnapi két almát csökkentsem le egyre? aztán mondtam neki, hogy szar a mérlege, és hagyjon békén. azt hiszem, egyre kevésbé szeretjük egymást. aztán már csak az nem tetszett neki, hogy még nem voltam, és nem készülök a kórházba járni szülésfelkészítésre. baszka, még csak a 24. hétnél tartok! azon kívül meg már épp eleget jártam szülőszobán, nem hiszem, hogy sok újat tudnának mondani, mutatni.. egyébként meg még mindig jönni akar meglátogatni otthon. végre megértette, hogy itt neki kell alkalmazkodnia, én ezért nem fogok elkéredzkedni a munkából egyik nap sem. így marad a csütörtök este, de mondtam neki, hogy csak fél nyolc után próbálkozzon :)
10:49
2004. 01. 19.
gyros tál, csirkés. hagymával. fogalmam sincs, hogy bírtam megenni azt a hatalmas mennyiséget, amit adtak, de elenyészően kevés maradt a tányéron. aztán pedig óvatosan kerültem mindenkit az irodában egész délután :) ma két revizor töltötte nálunk a drága idejét, és nem lettek szimpatikusak. hiába csak a dolgukat végzik, azért elég aljas módon közelítenek meg bizonyos dolgokat. vatevör. nekem nem fáj..
18:37
2004. 01. 18.
és végre lemosattam a kocsimat, és egészen újszerű lett tőle a külseje :)
20:21
ma nekiláttunk unokaöcsémmel, hogy elkészítsük a római útról az albumot. szépen összeválogattuk a képeket, tettünk rájuk olyan kis kétoldalt ragadós tappancsokat, aztán végül mégsem ragasztottuk be a képeket hirtelen, csak beraktuk a laphoz, ahová kerülni fog - hátha túl sok a kép, vagy éppen csak félig lenne, akkor még jól átrendezhetjük. készen is lettünk, minden pont belefért, és egy üres oldalpár maradt a végére, úgyhogy még oda is találhatunk valamit, ha épp akarunk. aztán majdnem nekikezdtünk beragasztani mindent, mikor kiderült, hogy az egészet úgy csináltuk, hogy az album fejjel lefelé volt.. így most az átpakolás és beragasztás végül rám maradt. jó volt ezzel foglalkozni egy kicsit, teljesen felelevenedtek az emlékek bennünk, vicces történeteket meséltünk a többieknek, és nyálcsorgatva emlékeztünk a finom pizzákra, tésztákra és fagyikra, amik nélkül nem is lett volna igazán élvezetes a kis túránk.
második felvonásban nem úszhattam meg a gyöngyfűzést sem, helyesebben gyöngyszövést, mivel unokahúg1 egy erre alkalmas kacatot kapott karácsonykor, és hát végre ki kellett próbálni ezt is.. egész jó lenne egyébként, ha nem lenne annyire műanyag, és silány minőségű - annak ellenére (vagy pont azért?), hogy Disney termék. a mellékelt fűzőfonal elsőre leszedi a gyöngybe belülre kent festéket, így minden gyöngy pillanatokon belül egyformán színtelenné válik, és oda a gondosan megtervezett minta.. ennek az egésznek az lesz a sorsa, hogy először szerzek hozzá rendes gyöngyöket, aztán a műanyag vackot lecserélem valami házi készítésű lécekből és szögekből kialakított "szövőpadra", és már lehet is vele rendesen dolgozni. a Dizniék meg mehetnek a picsába süllyesztőbe, mert kidobni még egy darabig ugye nem lehet..
19:59
