2003. 11. 10.
eddig minden jó. a csajszi, akivel most dolgozom, kissé zaklatott, félpercenként tök mást csinál, mint előtte, én meg követem minden gondolatát.. nem tud lerázni 8-9 óra alatt sem :)))
21:06
2003. 11. 09.
a csütörtök esti thai masszázs ismét hosszan tartó testre és lélekre ható élménye még most is tartana, ha ma este anyám nem kezdett volna cirkuszolni, mikor nem néztem meg csodálattal a brokkolit, amit vett. ő is csak jót akart, mert tudja, hogy szeretem, és még telistele is van mindenféle vitaminnal, de ettől én még nem éreztem úgy, hogy nyersen kell megcsodálnom. a válaszom is talán nyersre sikerült, de egy jó adag frusztrációjától szabadítottam meg általa, az biztos. öcsik megint hazajöttek, de a bátyám, akinek ma volt a születésnapja, haza sem jött, egyenest a csajszijához ment, ami meg kicsit szarul esett, mert vártuk nagyon. unokahúg 2-ék is megérkeztek pénteken, meglepően korán, mivel nem is mondta, mikorra várjuk. én meg a délutánt a barátaimnál töltöttem, úgyhogy már csak fürdetés körül értem ide. nagyon jól megvagyunk mostanában együtt, pláne ha kettesben vagyunk. ma meg egész este a biztosításainkat számolgattuk, mert némely biztosító igen komoly kedvezményekkel értékeli a nőket, a 10-nél több éve vezetőket, és még jónéhány dolgot, ami csökkenthetné a csillagokat igencsak magasról szemlélő kötelező és casco biztosításaimat. nem hittem el, mikor megkaptam a levelet a jelenlegi díjamról, hogy a kiérdemelt bónusz mellé - ez elvileg a díjtétel csökkentésével járna - ők havi kétezerrel emelik meg a kötelezőmet.. hihetetlen. most meg aludni kéne már, de az este is felzaklatott, a holnap is izgalommal tölt el, nem megy még az alvás.
elképesztőeket álmodom mostanában. már önmagában az a tény, hogy naponta álomból ébredek - szokatlan. általában havonta egy-két alkalommal emlékszem arra, hogy álmodtam valamit, azok is többnyire a rossz álmok fajtájából vannak. de most van mindenféle. van jó álom, kínlódós álom, rossz álom, szép álom. és mindennap. és mindig ott van Ő is. nagyon hiányzik, tudom is, érzem is, s biztosan azért ez a sok álombeliség, mert ébren próbálom annyi mindennel lekötni a gondolataim, hogy a miatta való szenvedésre ne jusson idő.. önbecsapni akarok, de úgysem lehet. okosabb vagyok magamnál...
9:49
2003. 11. 05.
és Stinget hallgatom, morog a mosógép a háttérben, és örülök, nagyon, úgy ahogy már nagyon régen nem örültem..
15:48
két hete voltam az állásinterjún az ügyvédi irodánál. múlthét végéig ígértek választ. semmi. péntek délután felhívtam a nőcit, aki elküldte hozzájuk az önéletrajzomat, de még ő is csak annyit tudott, hogy talán csak hét elején lesz döntés.. tegnap délelőttre már teljesen biztosra vettem ,hogy ebből se lesz semmi, azért nem hívnak, mert a "nem"-et sohasem sürgős közölni. eldöntöttem viszont, hogy ma délután 4 körül felhívom a nőt, és megmondom, hogy mit gondolok erről az egészről. ma egész délután megint önéletrajzokat küldözgettem mindenfelé, mikor negyed négy felé megcsörrent a telefonom. a nő hívott, hogy elnézést, de csak most válaszoltak az irodából, és úgy döntöttek, hogy engem akarnak. holnap kell menni megállapodni, és ha, akkor hétfőn kell kezdeni. megcsíptem magam már háromszor azóta, hátha csak álmodtam, de nem :) annyira időszerű volt már, hogy tönténjen valami jó is velem..
15:47
2003. 11. 04.
ma voltam először kismamatornán. mókás volt, mindenki furán nézett rám, keresték a pocakot, ami nincs is. de kérdezni azért nem mertek, csak a végén egy nőci, hogy én még biztosan az elején vagyok. hát jahh, a harmadánál. a tornanéni viszont nagyon kedveske, és az egész nagyon kellemes és élvezetes volt, nem esett nehezemre, mégis kellemesen elfáradtam..
21:11
2003. 11. 03.
a csokifagyiból szőlő lett, a meglepetésből meg felolvasás, mert kiderült, unokaöcsinek meg kell ismerkednie Fekete István életével. történetesen a régi könyveim között pont van egy ilyen, de elég hosszú, úgyhogy én olvasok fel belőle, így pár nap alatt kiolvasom nekik a 180 oldalt, s még élvezetes is volt nekik a sok meserészlet. unokahúg 1-nek csak félnyolc felé tűnt fel, hogy ma még nem is nézett tévét..
20:22
kálcium. vas. cévitamin. kálcium. vas. cévitamin... már megint napok óta nem vagyok éhes, én is kényszerevő lettem. kényszerítem magam, hogy háromszor naponta. mert kell. meg az ásványok is, meg a mindenmás. a kálcium, a vas, a cévitamin..
15:36
ma délután majd gyerekeket kínzok. gyakorlófüzettel, verstanulással, helyesírással. már tegnap előre jeleztem, hogy ez lesz, de nem bánják, jönnek mosolyogva, szinte örömmel. persze a végén lesz jutalom is, de addig ugyan el nem mondom, amíg készen nem vagyunk. és van még egy kis csokifagyi is a hűtőben...
15:30
még csütörtökön akartam valamit csinálni, ami azóta sem jut reszembe. akkor nem mentem el a valahova, mert öcsém születésnapját ünnepeltük. ha eddig nem jutott eszembe, akkor bizonyára cseppet sem volt fontos tennivaló. pénteken egész nap a boltban leltároztunk, ahol a fűtés megint szar, így vacogó fogakkal csináltam végig, az egyetlen melegség a pizza volt, amit ettem. elég sokat haladtunk nyitásig, onnan viszont nehezebb volt, mert ha máskor nincs is soha vevő, most folyamatosan voltak.. délután míg az orvosnál ültem a váróban, eszembejutott a javításra beadott cintányér, amit ottfelejtettünk egész nap.. igazán szerencse, hogy hatig nyitva voltak, így az orvostól még sikerült időben odaérnem. öcsémnek már nem lett volna esélye, így most utazhattak volna koncertezni anélkül. velem és a kisemberkével minden rendben, a 12. heti szükséges vizsgálatok szerint teljesen egészségesen fejlődik. már 6,5 centiméter, és teljesen emberformájú.. halottaknapja környékén nem szeretem a temetőket, mert túl nagy a nyüzsgés, jobban szeretem, mikor csendes és nyugalmas. kínos helyzet, mikor megállunk nagyszüleim sírjánál gyertyát gyújtani csendben, s közben a szomszédos nyughely látogatói böködik a hátamat táskával, virággal, gyufát keresnek, hangoskodnak, a gyerek meg jajjgat "anyaaaa, menjühünk mááár! megígérted, hogy elmegyünk a meggdonáldcba!". a vidéki temető a domboldalban a sok emberrel is csendes és kedves volt a lemenni készülő nap sárgáspiros fényében.. a fogorvosnál pedig igazán pechem volt. egy apró lyukacska betöméséhez másfél órát töltöttem úgy a székben, hogy a fejem lejjebb volt szinte, mint a lábam, kissé már szédültem a végére, de akkor már mindegy volt, csak legyünk végre készen.. gyerekkoromban anyám elvitt engem is a fogszabályozás kérdésével, de a doktornéni lebeszélte róla, mondván "egy kicsit sem látszik, mikor mosolyog, hogy nincs szépen sorba a foga mindenütt". most azért volt a kínzás, mert a torlódott fogaimhoz nem lehet belülről mindenütt hozzáférni, ki kellett szedni félig egy régi tömést, hogy ne kelljen széjjelfúrni egy fogamat egy icipici lyuk miatt. jó lett volna egy kis szabályozás nekik, mondták. igen, talán jó lett volna...
napok óta nem akarok gondolkodni. napok óta nem akarok érezni semmit sem. napok óta egy hajaszálra vagyok attól, hogy kiboruljak. napok óta felébredek minden éjjel kettő és három között. napok óta két órát forgolódom, mire újra elalszom. napok óta vele álmodom minden éjjel. napok óta reggel azonnal a telefonomat nézem, hátha keresett, üzent.. napok óta tudom, hogy ez nem fog megtörténni, mert ahhoz túl makacs, túl büszke, túl hülye, túl mittudomén. napok óta tudom, hogy hülyeség reménykednem, TUDOM, és mégis reménykedem. meddig tart, míg az ember 'megszokja', hogy nincs többé mellette az, akit a legjobban szeret? HÁNY NAP MÉG???
8:13
