2003. 11. 28.
felfaltam egy falafelt. az irodát még mindig belengi egy enyhe és átható (bár szerintem igen kellemes) hagymaszag, s miközben falatoztam, hárman sétáltak be hozzám csak a finom illatok miatt.. ők megéheztek én viszont most úgy érzem, tudnék egy jót aludni - talán kicsit megsüllyedt az amúgy is jóindulattal felkerekített 80/50-es vérnyomásom.. ha csinálok magamnak egy nagyon finom koffeinmentes kapuccinot, vajon el tudom magammal annyira hitetni, hogy feljebb vitte a vérnyomásom, hogy ne aludjak el állva?
14:53
aztán tegnap jó sokat kellett várni, mert a doktorbácsi egy születés miatt késve érkezett, így hiába voltam én 5,15-re beírva, 6,30 után kerültem sorba. de aztán meg minden szép és jó, a babácska szépen fejlődik és növöget, mostani (tenyérnyi) mérete alig 12 cm, de mégis olyan nagynak tűnik, főleg ha az éppencsak gömbölyödő hasamba próbálja valaki beleképzelni. aztán meg én is jól vagyok, nincs semmi gond vagy baj. hétfőn még genetikai vizsgálat lesz, aztán ezzel kész is, ha ez is rendben, akkor több vizsgálat nem lesz, csak a rendszeres ellenőrzések. tegnap egyébként csak várandós nők voltak a rendelőben, ezen még a doktorka is elcsodálkozott, hogy iyen napja ritkán van. tőlem meg megkérdezték a várakozás közben, hogy izgulok-e, mert biztos először vagyok itt, hisz még nincs is pocakom. aztán mikor meg elmondtam, hogy ez már a harmadik alkalom így a 16. héten túl, akkor meg olyan furik lesznek, meg rögtön azt kezdik számolgatni, hogy ők mennyit gyarapodtak a negyedik hónapig, meg meg akarnak győzni, hogy nekem is kéne már hízni. persze nem győztek meg...
9:41
2003. 11. 27.
azt mondták, hogy ez nem reggel, hanem este. ez szerintem csak nézőpont kérdése, mert minden pillanatban valahol esteledik, miközben a Föld túlsó oldalán meg reggeledik. ebben a pillanatban jól látszik, hogy hol kezdett máris esteledni.. 11:09
a védőnő persze simán elfelejtette, hogy most 8-ra beszéltük meg, nem 8,30-ra, így 25 percet késett. aztán meglepődött, hogy én már ott vagyok, mire is megemlítettem, hogy 8-ra volt megbeszélve.. aztán meg olyan szerencsétlen volt, hogy bármelyik várandós mamára simán a sikítófrászt hozta volna, de nekem szerencsém volt. megint csinált egy tesztet, amin vizeletből kimutatható ha valami nincs rendben a cukor, fehérje miegymás terén. aztán rémült arccal fordult hozzám, hogy baj van, mert azt jelzi a papírka, hogy vér van a vizeletemben. aztán megegyeztünk, hogy ez csak a tegnap ebédre elfogyasztott nagyobb mennyiségű cékla lehetett, mert panaszom semmi. persze neki előbb kérdezni kellett volna, nem kétségbe esni, mert én még ápolónőként kerültem hasonló helyzetbe, mint ő velem, de már akkor volt ennyi eszem, hogy nem hozok frászt betegre..aztán minden más is rendben volt, krumplihercegnek meghallgattuk a kis szivét is, bár a néni sokáig nem találta meg azt sem. csak a vérnyomásommal volt elégedetlen, mert a 80/50-et is csak jóindulattal megtoldva éri el. ezt persze én is érzem, mert néha kicsit szédelgek emiatt, de ez már vagy 15 éve így van, úgyhogy én emiatt sem aggódom.. aztán mivel a védőnőci nagyon pánikolós volt, inkább nem említettem neki a vasárnapi eseményt - különben is tegnap este azért felhívtam a doktorbácsimat is, elmondtam, mi történt, meg hogy azóta is minden rendben, de azért az ő megnyugtató szavát is szeretném hallani, aztán csütörtökön majd megvizsgál minket, hogy minden tényleg rendben van. azt már magunktól is tudtuk, hogy addig semmi huncutkodás. azt hiszem egyébként, hogy mindketten nagyon jól és okosan - és kellően komolyan - viselkedtünk, és főleg nem estünk pánikba. az, hogy ott volt mellettem, nekem sokat segített abban, hogy nyugodt maradjak.
nem tudom, még érteni, hogy mi történik körülöttem, körülöttünk. mintha a villám csapott volna belé, teljesen meglepően viselkedik. olyan, amilyen akkor volt, mikor belészerettem, olyan, amilyennek szeretném, hogy legyen, maradjon mindig. ma, mikor hajnalban felébredtem, és hallottam, éreztem hogy ott van mögöttem néhány centiméterre, azt hiszem, megint nagyon nyugodt voltam, és kicsi boldogság is bújkált ott a hajnali ködben. mikor már biztos voltam benne, hogy teljesen ébren vagyok, lassan megfordultam, hogy megnézzem, tényleg ott van-e, s már nem csak álmodom.. vajon képesek vagyunk felnőttként élni tovább az életünket egymás mellett, vagy időről időre megint hülyegyerekekké változunk?
2003. 11. 24.
és most pedig _hozzá_ megyek. vagy _haza_ megyek. vagyis haza, hozzá.
18:08
a vasárnap történése még mindig olyan, mintha álmodtam volna. talán mert túl gyakran, és túl sokat álmodtam VELE, akkor az álom tűnt nagyon is valószerűnek. most, hogy ott voltam MELLETTE, az egész valóság olyan álomszerűnek tűnik.. most csak az érdekel, hogy ma reggel olyan boldogsággal kevert melegséges jóérzés volt felébredni. vagyis talán fel sem ébredtem...
18:05
szombaton elvittem a gyerkőcöket meg a nővéremet egy fitnesz nyílt napra, s amíg én a gyerekekkel tornáztam, ő a fogyása érdekében tett végre újabb előrelépést. remélem, a kitatása, lendülete most nagyobb lesz, mint tavasszal, mert még nagyon sok van a feleslegből.. most azért van egy kis izomérzetem itt-ott, de akkor nagyon kellemes volt, nem fárasztottam ki magamat. unokahúg 1 pedig a két tornaóra után békésen aludt a kocsiban hazafelé. vacsora után viszont mindenféle lehetetlen pózokban félig fejenállva és görnyedve kínlódott valamin, mígnem hirtelen kijött belőle minden. ez nem kis felfordulást okozott, mivel anyám sosem bírta gyomorral, én most különösen nem, így maradt minden szegény nővéremre, amíg én is a rosszulléttel küzdöttem. aztán mindenki szépen elcsendesedett, és festettünk néhány karácsonyváró képet az ablakra.
11:18
2003. 11. 21.
sokat kell innom. főleg vizet. soksoksok vizet. próbálom, de még mindig nem elég sok, pedig minden reggel idehelyezek magam elé egy kétliteres vizet, hátha akkor majd gyakrabban, többet, miegymás. de nemegészen... a mai volt eddig a rekord. már több mint a fele hiányzik az üvegből. de ez is csak alig több, mint 1 liter. ezt kéne megduplázni, de akárhogy nézem, még nem megy..
18:58
múlt éjjel arra ébredtem álmomból, hogy sírok. nagyon. persze most rendhagyó módon ( s talán először hosszú ideje) nem vele álmodtam. a nagymamám volt az, aki miatt sírtam, ő bántott meg. persze érdekes, hogy alig látom, alig beszélek vele, most hogy jobban visszagondoltam, talán két éve nem is beszéltünk egyáltalán. én nem megyek hozzá, mert nem akarok, ő pedig mindig csak akkor megy a szüleimhez, ha apám egyedül van otthon.. fura egy nagymama. és nincs is benne semmi szeretni való. tisztelem, mint apám szülőjét, de mint ember, mint nagymama nem tartom sokra. most pedig ez a fura álom, amiben ő sürgött forgott - soha életemben nem láttam mást, ha meglátogattuk, csak feküdt, sóhajtozott és jajjgatott, és kiszolgáltatta magát -, asztalt terített, tálalt, és nagyon sokan voltunk ott, azt hiszem többnyire az unokái, bár nem volt minden gyerkőc ismerős.. olyasmi volt, mintha nála nyaraltunk volna - soha sem volt ilyen. aztán végül azon kezdtem el sírni, hogy menjek csak nyugodtan el, úgysem kíváncsirám sem ő, sem a többiek, nem fogok hiányzoni senkinek, és még örülnek is, ha nem vagyok ott, mert úgysem szeret engem senki. bementem a szobába, hogy összeszedjem a holmimat, és elsírtam magam. arra ébredtem, hogy csupa könny az arcom, és hangosan zokogok, a szívemben pedig ott colt a szomorúság... vajon mi a fenét akar egy ilyen álom a fejemben???
12:08
2003. 11. 20.
ééééés.. már mehetek is haza :)
18:40
főnököm úgy ment el tárgyalni, hogy ma már nem jön vissza. gondoltam is hirtelen, akkor ma én is elmegyek hat előtt. aztán kiderült, hogy egy fontos iratott itt hagyott, persze be van zárva, tehát nem tudom utána küldeni, úgyhogy mégis vissza kell jönnie. sajnos ez úgy lesz, hogy hat előtt négy perccel fog visszaérni, és még valami fontos tutira eszébe jut.. pech.
éjjel a szokásos kettőtől félnyégyig után fél hatkor arra ébredtem, hogy megin nyikorog a valami. néztem az utcai lámpát az ablak alatt, nemigen mozgott, szél sem volt igazán. még valami antenna lehet a tetőn, pont felettem, más ötletem nincs. reggel hétkor viszont abbamaradt az a rohadt nyikorgás, én meg szépen el is aludtam, és épp csak egy órával ébredtem később, mint kellett volna. így lemaradt a hajpakolás. ma egy csendes napot szeretnék, mert már most fáj a fejem..
9:32
2003. 11. 19.
tegnap este beszéltünk telefonon. ez is valami. szükségem volt egy fájlra, emiatt kerestem, aztán meg legalább beszéltünk. azt hiszem, semmivel sem jobb most, mint eddig, ugyanúgy nem aludtam, ugyanúgy van minden, de mégis beszéltünk. egy lépés. aztán persze, mivel rajta múlik, talán sosem lesz több...
11:55
2003. 11. 18.
vissza akarom kapni a nyugodt éjszakáimat, a ritka, de semmitmondó álmokat, és vissza szeretném kapni, amit talán már nem is lehet. a hitemet, hogy a komoly arccal kimondott komoly dolgok komolyan gondoltattak.. vajon ezek miatt is a sóhivatalban kell reklamálni?
2003. 11. 17.
a kis tündér tegnap estére annyira belejött az énektanulásba, hogy hatalmas lemaradást pótolva már érti a zenei ábécé lényegét. most meg annyira rákapott a dolog ízére, hogy fejébe vette, az elsős könyvnek minden kottájához odaírja a hangokat. ez jó. már csak szolmizálni meg furulyázni kell megtanulni, és tart ott, ahol féléve kellett volna.. este egyébként kínos helyzet állt elő, unokahúg 1 tele volt mesélnivalóval a velem töltött hétvégéről, míg unokaöcsi egyre jobban lógatta az orrát, mivel ő az apáshétvégéjét töltötte, és ott bizony nem csináltak semmit, csak unatkozott.. így most a jövő hétvégére neki ígértem magam. a hétvége még egy csomó kedves dolgot hozott, váratlanul. vasárnap egy "olvasóm" épp előttem haladt kedvesével egy bevásárlósáruházban, ma reggel meg két levél is várt, véletlen hozzám tévedőktől, ami meglepett és valahogyan jókedvet is csinált rögtön.
15:14
2003. 11. 16.
unokahúg 1-gyet gyötröm az énekkönyvével, meg egy hülye kis dallal. vajon miért van az, hogy egy dalt megtanulnak az óvodában, adott szöveggel és dallammal, most pedig egy hasonló - de nem azonos - szöveggel és még csak nem is hasonló dallammal kell megtanulnia. szegénykém már egy órája kínlódik vele, mert a fejében más szöveg van, a dülében más dallam, én meg csak gyötröm a "helyessel". néha csak kimegy, megmossa az arcát egy kis hidegvízzel, és hiszi, amit mondok, hogy ez neki jó. bár tényleg így lenne.. inkább elviszem a ligetbe sétálni.
13:57
2003. 11. 14.
dolgozás, dolgozás. nem vészes. csak a hajnali ébren töltött órák okoznak kis nehézséget, mert délután jólesne bepótolni. egyébként meg a nagyedik hónapba értem, és kezd kicsit csökkenni az alvásigényem, már csak féltizenegy felé zuhanok az ágyba. tegnap este el kellett mennem hozzá, mert ottmaradt néhány céges papírom, ami kellene a könyvelőnek éppen. 7 körül értem oda, már nem volt otthon. így is nagyon megviselt ott lenni 10 percet. olyan érzés fogott el, hogy ott már semmi és senki nem vár vissza.. aztán este beszélgettem egy okos nővel még sokat, ami talán segített kissé rendezni a gondolataimat. előbb-utóbb le kell ülnünk megbeszélni mindent, hogy ne maradjon semmi kétséges, vagy bizonytalan bennem. tiszta víz. az kellene, csak még mindig túl labilis vagyok érzelmileg ahhoz, hogy én kezdeményezzem a beszélgetést. szeretném úgy végigcsinálni, hogy nem készülök ki és nem idegesítem, aggasztom magam és a kis emberkének sem ártok.
9:12
2003. 11. 12.
tegnap még ellógtam a tornára, de érzem, ez egy ideig nem fog menni, mert legkésőbb fél ötkor le kell lépnem a hatig tartó munkaidőmből.. januártól a torna ideköltözik a belvárosba, de addig találnom kell valami más helyet. lehet, visszamegyek a régi helyre reggelenként...
9:02
