2003. 10. 03.
nagyon rossz ma a kedvem. annál is rosszabb. sokkal.
az álláshirdetésekre küldött jelentkezéseknek alig 10%-ára jött egyáltalán bármiféle reagálás. a cég pedig, ahol a múlthéten voltam, erre a hétre ígért visszahívást - mindenképpen jelentkeznek, ha igen, ha nem.. hát nem jelentkeztek. ez pedig kellőképpen elcseszte a kedvemet. a héten fel kellett vona adni a bankkölcsön aktuális részletét is (az 58.-at a 60-ból), de nem küldtem el, mert öcsipöcsiknek nem lett elég az itthonhagyott pénze a kocsirészletre, és azt fontosabbnak ítéltem meg. azt hiszem, totál hülye vagyok, mikor az (lassan tényleg) utolsó forintjaimat is odaadom. de talán azért is tettem így, mert már olyan mindegy..
16:54
2003. 10. 02.
a tegnapi meccs (Stutgart - M. United) pedig igen élvezetes volt, és a magyar legényke igencsak szép gólt rúgott. s ráadásul a másodikhoz is ő adta a gólpasszt.
10:34
na most pedig szerencsét próbálok. szereztem gyömbért (P. barátom éppen gyömbért készül pácolni valami japán filmben látott kajához), és most csinálok belőle gyömbérteát. elméletileg ennek segíteni kell rajtam. én is akarom, hogy segítsen. nagyon!
9:18
a szaglásom pedig egy vadászkutyának is a becsületére válna, a szobában érzem, ha a konyhában kinyitják a tormásüveget...
9:09
émelygés. harmadik napja. néha enyhül, de csak pár órára, viszont délutántól késő éjjelig a legrosszabb. okés, ez már a nyolcadik hét, elvileg a 13.-on meg szoktak szűnni az ilyesféle tünetek, na de az még 4-5 veszettülhosszú hét! és én már most, a harmadik napon ki vagyok készülve.. jó, tudom, nincs más választásom, össze kell szednem magam, és elviselhetővé tenni, ami számomra a legrosszabb dolgok egyike a világon (már gyerekkoromban is inkább kékültem-zöldültem két napig, de nem adtam vissza, ami már az enyém volt..). eddig fogytam két kilót, mi lesz, ha mostantól a kaja sem marad bennem? Babszemjankó, mondd, mi lesz így velünk??
9:07
2003. 10. 01.
a tegnap olyan nyűgös egy nap volt. az érzelmeim akkora hullámokat rajzoltak, hogy jajjnekem. reggel mosolyogva ébredtem, aztán délelőtt megláttam egy macskát az udvaron, olyan sovány kóbormacsekot, és majdnem sírva fakadtam sanyarú sorsán. aztán dél felé már jobb kedvem lett, mert tudtam, hogy hamarosan Myreille vár rám. mire a városi dugón át odaértem, majdnem elaludtam, úgyhogy kimondottan jólesett a séta a Normafánál a napsütésben. aztán régi kedvenc palacsintázómba akartunk menni, a Korona Passage-ba, ami - mint kiderült már nem az, hanem egy bank van a helyén. akkor pedig elindultunk a Ráday utcába a szendvicseshez, amit elég nehezen találtunk meg, mivel én esküdni mertem volna, hogy a bal oldalon van, ami persze a jobb oldalon volt. nagyon finomat ettünk, igazán jól is esett, a beszélgetés és a hangulatunk is remek volt, mint mindíg. aztán hazafelé igencsak rosszul lettem a kocsiban, ahol még ablakot se lehetett nyitzni ,emrt a csúcsforgalmi dugóban minden lenne, csak friss levegő nem. végülis hazajutottam, aztán itthon kínlódtam tovább, végül 11 után mégis megadtam magam a dolognak meg az ingereknek. keserves dolog ez, mert nagyon megvisel. alig bírtam aztán elaludni is.. na de új nap, új lehetőségek. remélem, hogy ma nyugalom lesz a gyomrom táján is.
7:51
