2003. 10. 30.
nagycsaládi az életem, s ettől kicsit most fáradt vagyok. unokahúg 2-vel töltöttem pár napot, aztán meg a két nagyobbal. ma pedig 25 éves lett az öcsém. holnap megint vár a doktorbácsi, választ kapok állásügyben is, és egy kicsit talán haza is megyek. mostmár jó meleg van otthon is. előtte még öcsipöcsik dolgaiban is megpróbálunk rendet tenni. terápiás célzattal mindenki mással és az ő problémáikkal foglalkozom, így nem marad időm a saját kínjaimon keseregni. biztosan hülyeség megint ezt csinálni, de még mindig jobb, mintha ki lennék megint készülve a helyzettől...
21:28
2003. 10. 27.
baszka, és tényleg. most megmértem magam, és az egész évben tartott 55-höz képest még mindíg csak 52,5 kiló vagyok, ennyit mért egy hónapja is a védőnő. juteszembe, holnap menni kell hozzá megint..
16:10
tegnap órákon át a földön ültünk, és unokahúg 1-gyel a játékait tettük rendbe. lemostuk a barbiházat, fogkefével, rendbetettük a babaruhákat, dobozba, kosárba és egyéb miegymásokba rendeztük a kacatokat, kinderes vackokat és felismerhetetlen, de igen fontos játékmaradványokat. aztán este a földön ülve játszottuk a kinevetavégént. (persze sosem én..) ma meg nem tudok ülni a fenekemen, annyira fájnak a csontjaim. párnát teszek magam alá, még a kanapéra is. hiába no, kicsit lesoványodtam..
16:07
lassan majd én is magamhoz térek talán, lesz fűtés is, s akkor holnap már hazamehetek. anyám szeretné, ha itt maradnék náluk, én nem tudom, hogy szeretném-e. nehéz lenne, az biztos. egyedül sem lesz könnyű, tudom. de tudom, hogy így van ez, így lesz ez, hiszen még soha semmit nem kaptam könnyen ebben az életben a tüdőgyulladáson kívül. miért pont ez lett volna az, a 'kivétel' ?? hogy szar-e a kedvem? nem tudom, nem érzem, mert nem akarok érezni semmit. még nem. most nem. majdnem. a múltheti állásinterjú péntekig ígért választ, még négyésfélnapi reménykedés, hátha. legalább ebben lehetne egy kis szerencsém. (lottót úgyis elfelejtettem a múlthéten venni..)
9:57
2003. 10. 24.
és ráadásul még elfogyott a kenőmájas is, a málnalekvár is, és a bolt is zárva. micsoda egy nap...
15:22
most meg egész nap töröm a fejem, hogy legyen. ott van a lakásom, nem lakom. így persze az is csak viszi a pénzt. most valaki költözne bele, ha akarnám. akár sürgősben. tehát van mondjuk egy hetem, hogy kiköltözzem onnan - bár a bútorok maradnak -, és fixáljak még néhány apróságot a konyha és a csapok terén. ez megintcsak pénz. a zsebemben jelenleg lapulóhoz képest SOK pénz. most kezd telelenni a hócipőm ezzel az egész szarakodással. pedig elhatároztam, hogy a biztosításban lekötött pénzhez tényleg élethalálmiegymás esetén nyúlok. most akkor azvan, vagy még nem??
15:19
tegnap pedig hatalmas délutáni alvást rendeztem, hogy el tudjak menni az öcsipöcsik későesti koncertjére. ez volt a 10 éves bulijuk, csináltunk pár jó képet is. csúszott a kezdés, mert volt pár felépő előttük, így kicsivel éjfél után kezdtek, én pedig hajnali 1 előtt egy kicsivel hazajöttem, mielőtt ott állva elaludnék. persze itthon meg nem aludtam el végül világos hajnalig. igaz, útközben rendesen felbosszantott a hóesés, meg az újabb szükséges kiadás - téligumik kellenek, úgytűnik egyre sürgősebben..
15:16
a szerdadélután végül elég sűrű lett, ebédeltem egy jót az ex-kolléganőkkel, aztán elcsoszogtam a fogorvoshoz. pechem van, mondta a néni, miközben az ínyem alól! szedte le a fogkövet. mert ez alkati kérdés, hogy kinek jár ki ilyen extra kínzás sokpénzért.. aztán A. ex-kollégám keresett meg, mert valami pénzbehajtási feladata lenne, és olyat még nem csinált, úgyhogy elkérte a tapasztalataimat etéren, aztánaztán meg egy állásügyi megbeszélgetésem volt egy ügyvédi irodában. még egy hét, mire döntenek. ésaztán meg elmentünk moziba egy gyogyi filmre, amit már láttam, de mindegy volt. a Jim Carrey pont olyan pofákat, grimaszokat és hanglejtéseket csinál ebben a filmben, mint egy amerikai exfőnököm. ettől kissé nosztalgikus lett, meg eszembe jutott csomó hülyeség, amit abban a kétésfél évben csináltunk a cégnél..
15:12
a szükségszerű időszakos szervíz során annyi vacak kacatot kellett kicserélni, hogy végeredményben majdnem kétszerannyiba fog kerülni, mint amire számítottam. bakfitty. a fékakármicsodákat akkor is ki kell cserélni, ha mászkázni akarok, mert megöregedtek mostanra. az meg sokba van. úgyhogy ma mégsem viszem el egy jutalommosóba, majd legközelebb. egy kedves barátomnak hétfőn megszületett a kislánya. az én pocakom lakója pedig lassan már 5 cm-es, fejtől lábig. mostanra már van neki mindene, az összes szerve, testrésze kialakult, mostantól szinte csak növöget, igaz azt elég gyors ütemben. mostanában ha találkozom valakivel, akkor az első három kérdés így hangzik: tudod-e már, hogy fiú vagy lány? és mi lesz a neve? és mikorra várható? de hiába kérdezik, mert a nemét azt még jó sokáig nem lehet biztosan tudni, később is csak ha hajlandó egy vizsgálatnál megmutatkozni. még nevet sem választottunk neki, valahogy még nem érzem sürgetőnek, hiszen még olyan messze van az a pillanat, amikor minden tényleg biztos lesz, még rengeteg hét van hátra - hiszen még a harmadik hónapon sem vagyunk túl. még lesz egy rakás vizsgálat, hogy mindenféle rendellenességet kizárhassanak, és egyáltalán, május még olyan messze van.. ja igen, azt legalább tudom, hogy május közepére várható :)
10:33
2003. 10. 21.
ja, és ma reggelire azért is eperlekvárt ettem. nem kenőmájast. majd én szabályozom, hogy mihez legyen kedvem :)
10:53
ma szervíznap van. a doktornéni nekem azt mondta, hogy maga most még nem vérszegény, de majd mindjárt az lesz! majd még azt mondta, magának vas kell! kellett nekem a szervízbe menni ma. akkor most kezdjek a környéken vasat gyűjteni? az anyukám nem lesz elragadtatva a laboreredményeimtől, az biztos. az autómat pedig mindenféle vizagálatoknak vetik ma alá, meg csereberélnek benne egy csomó kacatot - szűrőket, fékpofát, olajat, miegymást. remélem, hamar túllesz rajta ő is..
10:52
2003. 10. 20.
kenőmájas. nem szerettem, talán még gyerekkoromban sem. különösen azt a formáját nem, amit a felvágottpultnál vágtak le egy nagyobb rúdból. a májkrémmel mégcsak összebarátkoztam, de kenőmájast soha. ma megint vettem 20 dekát a felvágottpultnál, mert amit szombaton vettem, abból már nem maradt semmi tegnap estére. és már ennek a felét is megettem. fura, hogy milyen gyorsan változik meg az ízekhez, ételekhez való viszonyom.. ez olyan mókás :)
18:43
pénteken új akkumulátor, holnap új fékpofák. közben kárszakértési tanácsot is kapok, talán az is rendeződhet hamarosan. megint valami bevétel után kell nézni, mert ez az utolsó ez gyorsan fogy.. egyébként meg mókás, hogy milyen jó érzékkel döntöttem úgy pénteken, hogy két órával hamarabb indulok anyámékhoz, mint kéne. gondoltam, adok neki időt, hogy elmondja, ami akar, mert mostanában megint ritkán hívom. persze az autóm meg se moccant, ki se nyílt az ajtaja - az akkumulátora teljesen lemerült. a legénykék az irodából még megpróbálták egy kis tologatással életre kelteni, de semmi.. úgyhogy kapott egy újat a boltból, alig volt több, mint 16 ezres meg másfél óra.. végülis, még a bankba is eljutottam, hogy euró számlát nyissak, és a Csodák palotájába is odaértünk hamar. annyira szeretem a gyerekeket oda vinni, mert olyan csodálatos, ahogyan rácsodálkoznak dolgokra, amikor csillogó szemekkel nézik, próbálgatják, tapasztalják meg a hangot, a fényt, a fizikát, a világot.. a szombat meg jól elszaródott még reggel. aztán egész nap duzzogtunk mind a ketten. na jó, inkább Ő duzzogott, én meg ezen húztam fel az orrom. mint két hülyegyerek. aztán Ő is belátta, ha vasárnap is folytatná, annak rossz vége lenne. úgyhogy a vasárnap viszonylag jól és békességben telt, bár reggel a boltban összevásároltam egy csomó hülyeséget, és azok megviselték a gyomromat - a sárgadinnyés-szőlős üdítőital rettenetes, az eper konzerv pedig pocsék. a többi ehető-iható volt.
8:38
2003. 10. 18.
kicsit még aludtam, és mostmár nem olyan sötét a világ. egy egészen vékony hajszállal (olyannal, amilyen nekem van) kevésbé...
13:56
hogyan lehetne, hogy egyszer, mikor az embernek kissé elege van, akkor elmenjen mondjuk szabadságra? mármint az életből kissé. mondjuk 3-4 napra csak. nem lenni, nem gondolkodni, nem érezni, nem lélegezni, nem enni. csak úgy lebegni egy nagy üres semmiben kicsit. csendben. na ezt kellene még feltalálni valakinek, s én már indulnék is..
8:09
2003. 10. 17.
tegnap este elhoztam hozzánk az Angyalkámat, főztem neki vacsorát, és beszélgettünk sokat. megint olyan régen láttam.. jó neki ott az új munkahelyén, és ez nekem olyan megnyugvás-féle volt. féltem kicsit attól, hogy 'menekülésében' a régi cégtől - ahol minden egyre rosszabb volt - esetleg egy mégrosszabb helyre került, mert van, amikor az embernek már 'mindegy mit, csak ezt ne tovább' érzése van.. olyan jó az is, hogy vele most minden rendben, a Kedvesével továbbra is remekül megvannak együtt. év elején az volt nekem a legnehezebb, hogy elszakadtunk egymástól, s a napi kapcsolatból hetek, hónapok lettek néha két találkozás között. persze, elvileg csak rajtunk múlik, de azért van az otthonunk között 70 km távolság, nem egy időbeosztásban dolgoztunk, és sajnos nem is egymás közelében. jövő hónapban majd én látogatom meg, úgyis régen vonatoztam.
8:44
2003. 10. 16.
nem jó, hogy fáj a pocakom. ügyintéző-adósságelemző túrám újabb állomásaként ma a parkolótársaságnál jártam, hogy ugyan van-e nekem feléjük tartozásom. persze tudtam, hogy van, de csak néhány esetről tudtam. aztán kiderült, hogy milyen szarháziak ezek a parkolóőrök. több olyan eset is volt a listán, amikor jogtalanul bírságoltak meg, s ráadásul papírt sem hagytak a kocsimon róla. most persze nekem kell kérvényeket írni, meg igazolni, hogy igazam van.. na de most akkor én is genya leszek, és azt a 4-et is igazolom, ami nekik járt volna. mert mindent meg lehet oldani.. a közösköltséget meg nem lehetett befizetni, mert csak scekken lehet mostmár. de sikerült csekket szereznem, úgyhogy holnap megint egy nagycsomó pénzt kapnak.
17:14
tegnap összetalálkoztam egy régi kedves barátommal, azt hiszem, utoljára két éve találkoztunk, még az esküvőjükön, illetve röviddel utána mégegyszer. büszke apuka, és még mindig ugyanolyan gyogyi gyerek, mint volt. azért még mindíg vidám dolog vele beszélgetni egy félórát. az is kiderült - én már irtórég elfelejtettem -, hogy mikor utóljára találkoztunk, kölcsönkért pár napra egy tízezrest. szóval nemsokára megint kapok egy kis pénzet :) aztán meg még találkoztam egy ex-kolléganővel is, a szorgalmas N-nel, aki nyáron lépett le a cégtől, úgyhogy egy tea mellett kipletykáltuk az excéget, a franciaországi útját - ahová a Rainbow fesztiválra mentek, aztán meg ottmaradtak 3 hétre szőlőt szüretelni és egy halom pénzt kerestek vele, amit persze el is költöttek sajtra meg borra, majd végül hazastoppoltak :) mikor elmondtam, hogy várandós vagyok, majdnem felugrott az asztaltól örömében. olyan jó ám, hogy mindenki így velem örül :) egyébként meg kókuszos ananászos tea helyett olyat hoztak, ami erdei gyümölcsös volt, s ráadásul egy nagy halom málna volt többek között a kis kannában (a málna a fő slágercikk momentán, képes vagyok egész nap málnalekvárt enni..) a túrókrémes szendvics viszont halálosan jó - azt hiszem a MK-ból volt. ja, és a hajamat is levágattam tegnap. most elég rövid lett, de ez is azért van, hogy karácsonyra tényleg szép legyen végre. a hajgyógyász néninél is voltam előtte, hogy kontrollálja a fejlődést, és már vannak picike hajkezdeményeim, meg újabb hajhagymákat is fejlesztettem. hurrá!
8:38
