2003. 09. 29.
unokahúg 2 pedig egy nagy zsivány. köszönéskor tartja a kis pofiját, hogy puszit kapjon, de ő nem ad senkinek, csak odatolja a kis meleg puha arcocskáját az enyémhez is. ma, mikor az Ákárdban találkoztunk pingpongütőügyileg, akkor megint ezt csinálta, mire is rászóltam, hogy adjon csak nekem rendesen puszikat, olyan cuppanósat, mint én. erre odahajolt, kaptam két igazi puszit, majd utólag az ujjával is megmutatta, hogy hová adta. ezentúl nem hagyom magam, mindíg ki fogom csalni, ami nekem jár :)))
16:44
borzasztó kellemetlenül fáj ismét a fejem. és ennek most nem örülök.
16:40
szombaton képtelen voltam ébren maradni az időmérő edzésig, fél tízkor már egészen biztos, hogy aludtam. ennek okán vasárnap rendeztem egy kis délutáni alvást, hogy mindenképpen ébren tudjak maradni a futamra. aztán még a startwars-on is aludtam egy jót, majd atomóra pontossággal műsorkezdésre felébredtem 22,35-kor :) egész jól bírtam ébren és éberen, majd egyszer csak egy hosszabb pillantás, és az utolsó 15 kör kiesett az időben valahol. mert mielőtt becsuktam a szemem egy pillanatra, még 15 kör volt hátra, s mire kinyitottam - egész biztos, hogy csak egy pillanattal később - már épp az interjúk kezdődtek. beszarás, hogy milyen gyorsan tudnak ezek menni ott a Forma1-en..
aztán persze most meg jó álmos vagyok, meg hát korán is kellett kelni, mindenféle laboratóriumi vizsgálatok miatt. ahol is peszre legalább fél liter vértől szabadítottak meg mindenféle felesleges vizsgálatok miatt, mint pl. a vércsoportom meghatározása. mert ugye van nekem rendes véradó igazolványom, amiben benne van a számtalanszor meghatározott 0 Rh+ vércsoportosulásom jele. de mintha ez változhatna, folyton újra és újra ellenőrzik nekem, újabb csőnyi vérért..
12:04
a szombati kirándulás emlékeit még magában hordozza a vázizomzatom. unokahúg 1 már nagyon jól bírja ezeket a 10-12 km-es távokat a budai hegyekben, én viszont most kissé nehezen regenerálódom. egyébként meg valahol szomorú, hogy egy iskolából, ahová több, mint 500 gyerek jár, mindössze 11-nek van affinitása kirándulni. 20 évvel ezelőtt még volt, hogy néhányan már nem jöhettek, mert túl sok volt a jelentkező, és a rossz magaviseletű gyerekek néha kimaradtak a jóból. most pedig 4 tanár - ebből három még engem is tanított, öt szülő(féle) és nemegészen egy tucatnyi gyerek.. vajon miért nem szeretnek már a gyerekek kirándulni?
és láttam a moziban az Amerikai Pite újabb filmjét. könnyesre nevettem magam rajta, és nem túlzás, ha azt mondom, a teltházas moziban mindenki végigröhögcsélte az egész filmet. pedig nekem az első része nem is igazán tetszett, olyan kis bugyuta volt, nem is néztem meg többször. a második része már szórakoztatóbbnak tűnt, a harmadik pedig kimondottan mókás lett.
11:46
2003. 09. 26.
az is van még, hogy ezzel a várandóssággal belém költözött valamiféle békés nyugalmasság. alig van, amin felingerelem magam, mert ha így lenne is, történik valami, és elnevetgélem a dolgot, oszt annyi a bosszankodásnak.. és ez jó, meg minden, csak úgy meglepődtem, mikor tudatosult bennem ez a valamicsodácska.
reggel meg azt hiszem, a védőnő, akivel több, mint egy órát kellett eltöltenem papírok töltögetésével, vérnyomásméréssel, meg kiokosítással, a végén mikor megkérdezte, hogy milyen kérdéseim vannak, esetleg összeírtam-e, én pedig mosolyogtam és válaszoltam, hogy köszönöm, de egyenlőre nincs kérdésem - akkor láttam, hogy ezt zokon vette... hát, mit csináljak, nekem is szakmám, ráadásul becsülettel meg is tanultam annakidején mindent, na meg olvasok én megfelelő 'irodalmat' is. remélem, majd megbékél vele(m)...
18:54
tehát most a szobi paradicsomlé a sláger, naponta megiszom legalább egy literrel. meg eszem is háromszor legalább, meg még közben is gyümölcsöt, de egyenlőre tovább fogytam. ma a védőnőnél már csak 52,5 voltam két pulóverben, farmerben, délután meg a volt kolégáim is azt mondták, hogy mi van velem, olyan sovány vagyok, fogyókúrázom? egy fenét. bár én sem értem, hogy van ez most..
17:55
2003. 09. 25.
Bougainville. egy sziget a csendes óceánon. a 90-es évek elején blokád alá került, és ez komoly nehézséget jelentett számtalan területen az ott élő lakosság számára. de az emberi találékonyság, a leleményesség és az élni akarás - ami ezekben az emberekben van, volt, az lenyűgöző. szinte semmijük sem volt azon a szigeten, csak egy bánya "maradványai", és kókuszpálmák. mégis évekkel később még mindíg volt világítás este a falvakban, továbbra is tudtak autóval közlekedni, és élelemiszer-gyógyszer szállítmányok nélkül is megfelelően táplált és egészséges volt az ott élők jelentős része. avval boldogultak, amijük volt. mini vízierőműveket építettek autóalkatrászekből, s avval oldották meg a világítást, és a kókusznak is minden részét felhasználták valamire. gyógyításra, kosárkészítésre, lámpaolajnak a kisajtolt kókuszolajat, s végül dízel helyett is kókuszolajból készített üzemanyaggal mentek az autóik. ezek nyilvánvalóan 'környezetbarát' megoldások voltak, s ráadásul az autó kétszerolyan messze ment ugyanannyi üzemanyaggal, mint azt a dízelolajjal tette.
Bougainville lakói nem adták fel, s nem adták meg magukat, így végül elérték, amit akartak. azóta saját kormányzójuk van, függetlenségüket részben elismerték, s a blokádot is feloldották több, mint 7 év után 1997 végén. de vajon miért nem terjedtek el a világban azok a találmányok, azok az újszerű és kiváló ötletek, amelyek ott születtek, ezen a csodás kis szigeten az elszigeteltség esztendői alatt?? talán sosem fogom ezt megtudni...
21:12
unokaöcsémet tegnap este beírattam pingpongozni. az iskolában van egy erre kialakított terem, rengeteg asztallal, miegymás. hetente kétszer 2 óra az edzés, mindezt havi 400 pénzért. ezen kívül igényel egy beruházást, mert ütő azért kell. további felmerülő költségek a néhány újabb labdánál nem mennek tovább. unokahúg 1 táncolni tanul, hetente kétszer 1 órán át, az üres teremben mindössze egy CD lejátszó van, mert ugye zene kell. ez a mutatvány havonta 3,000 egységbe kerül, továbbá a fellépésekre, versenyekre rendszeresen újabb és újabb pólók, ruhák és cipők kellenek...
10:10
2003. 09. 24.
próbálok ezzel a nyomtatóval összehaverkodni, már nem villog nekem, hogy elakadt a papír, de elég leleményes ahhoz, hogy más módon toljon ki velem. ma azzal szórakoztatott, hogy miután töröltem egy nyomtatandó tételt, a következő - teljesen más tartalmú - CD-re viccből még az előző felirat felét reányomtatta, s csak utána kezdte el az oda illőt nyomni. Így sikerült csinálnom egy CD-t két felirattal, ami kábé olyan, mintha a Massive Attack CD-men felül egy Republic, alul pedig egy Massive Attack felirat lenne.. sebaj, generáltam magamnak egy újabb punkzenei lemezt. és ilyen csak nekem lesz! :)
16:14
még mindíg nem vagyok meggyógyulva. sőt, komoly aggodalomra ad okot, hogy a vesém környékén erős fájdalmat érzek. főleg ágyban fekszem, ami elég nehéz, de próbálkozom vele. és azt hiszem, szerezni kéne egy újabb lázmérőt is.
11:57
2003. 09. 23.
ma pótoltam egy keveset hiányos tévés műveltségemből. már tudom, mi az a Balázs-show, és végre értem, mi ez a nagy Ő-zés.. hihetetlenül sokat tanultam ma. de azt nem a tévéből :)
21:29
győzött a spagetti (na jó, de csak azért, mert nem a zöldségeshez mentem, hanem a közértbe), de kompenzálás képpen találtam nagyon finom paradicsomlét a boltban, és már meg is ittam mind.
mindössze hat telefonhívásból sikerült megtudnom, hogy a védőnő, akit fel kell keresnem, csupán két utcányira van tőlem. pénteken találkozunk..
16:01
most nem a CD nyomtató, most a gép szórakozik velem. ma az nem akart működni, hát elhoztam magammal, hogy kijavítsák. persze itt meg működik a kis rohadék. de ma már azért sem viszem vissza anyámékhoz.
most inkább valami ebédet kéne csinálni, de még hezitálok. egyek inkább zöldségeket, vagy csináljak egy jó kis bolognai spagettit. a zöldség-gyümölcs sem rossz választás, szóval nagy a dilemma. tessék, az életem csupa nehéz kérdésekkel van teli. ilyenekkel, mint a mit egyek ma. ki nem szarja le, hogy nincs állásom, lassan nincs pénzem, és még mindig nem egészen tiszta és világos, hogy a borsókapitány papája mégis hogyan képzeli a jövőt..
13:55
egy órám van még. most szépen fel kell öltözni, rendbeszedni a hajam, és felvenni a legokosabb fejemet. csak ne lennék ilyen zizi, ilyen izgatott...
9:41
2003. 09. 22.
barátaim 12 éves lánya ír. történeteket. ma felolvasta nekem őket, egy füzetből, úgy 20 oldalnyit talán. de csak úgy titokban, hogy más ne hallja. még senkinek sem mutatta meg, s nekem is csak azért olvasta fel, mint mondta: "mert szerintem neked hallanod kell, de majd úgyis rájössz!" és kuncogott egyet. aztán belekezdett a történeteibe, én pedig teljesen megdöbbenve ültem ott, kicsit olyan volt, mintha álmodnám az egészet.
a történetek ugyanis rólam szóltak, pontosabban a gyerekkoromról. tavasszal, mikor együtt voltunk Rómában, valahányszor úton voltunk, azzal szórakoztattam a gyerekeket, hogy gyermekkoromból meséltem vicces, szomorú vagy éppen tanulságos történeteket - ők pedig nagyon élvezték ezeket, akár egy hosszú autóuton voltunk, akár csak 20 percet a metron. soha nem gondoltam volna, hogy hónapokkal később bármelyikőjük is ennyire pontosan fog emlékezni a történeteimre, s egyáltalán, hogy ezek a kis bugyuta dolgaim valakit, egy másik kislányt így megihlethetnek...
mit mondjak, fura egy érzés volt hallgatni őt...
20:37
ma újabb kép készült, s az egész magzat annyi csak, mint egy szem nagyobbacska borsó. s benne a kis szív alig nagyobb, mint egy mákszem. de ma hallottam dobogni. sűrűn vert az aprócska lényben az icipici szív, de mégis olyan erős hangja volt, és amit akkor éreztem, az leírhatatlan. már az első percektől fogva úgy érzem, mintha valami csodának lennék a része, kissé talán még mindíg hihetetlen számomra, hogy ez a valóság - hiszen olyan régóta vágytam rá, hogy anya legyek, s olyan lehetetlennek tűnt sokáig ez az egész. szinte csoda, hogy megkaptam ezt a lehetőséget, és csoda az is, ami bennem történik nap mint nap, percről percre. és én ettől az egésztől nagyon-nagyon boldog vagyok.
17:24
ma délután újabb vizsgálatra megyünk borsókapitánnyal, aki lassan babszemjankóvá növekszik. és remélem, a náthám meg tényleg sokat fog javulni holnapra, nem szeretnék az állásinterjúra így menni.
gondolkodtam még este ezen a tegnapi dolgon, azt hiszem, anyám mindig pont ugyanezt csinálta. ha beteg volt, nem volt hajlandó úgy is viselkedni, mint a ki beteg - talán asnnyi különbséggel, hogy ő olyankor megsértődött, hogy nem tekinti senki betegnek..
2003. 09. 21.
még mindíg nem bírok ágyban fekvő beteg lenni. na meg persze nem is akarok. azt hiszem, van egy olyan hülyeségem (vagy fóbiám), hogy ha bebújok az ágyba, és elhagyom magam, akkor tényleg meg is fogok nagyon betegedni. és néha tudom, hogy ez hülyeség, mert tényleg beteg vagyok már, és hagynom kéne, hogy ágyba bújjak, és kipihenjem, és meggyógyuljak, de mégis azonnal tiltakozni kezdek ellene, és mindenféle más dolgokba kezdek, hogy bebizonyítsam, nekem ugyan semmi bajom..
ilyenkor azonnal főzök-mosok-takarítok, vagy bármi más, ami tenni valót csak találni tudok. most is ez van, csillog-villog a lakás, kimostam minden szennyes ruhát, ágyneműt húztam, csak a vasalásnak nem fogtam neki, helyette kitakarítottam a fürdőszobát, meg a konyhát is alaposan. az egészben az a legnagyobb baromság, hogy holnap jön ide a takarítónő, akinek pont ez lenne a dolga.. és persze nem is vagyok igazán jobban, sőt, épp csak lázam nincs - bár már ez sem hiteles, mivel lázmérő nélkül önmagamnak állapítom meg a pulzusom alapján, hogy tök jól is lehetnék..
azt hiszem, egy kicsit megint feljebb kéne növekednem, ha már egyszer úgyis tudom, hogy milyen hülyeséget csinálok ilyenkor, éppenséggel abba is hagyhatnám..
19:19
2003. 09. 20.
hogyarosseb... összetörtem a lázmérőt.
12:27
hiába is szeretném, nem győzhetek mindig. momentán úgy nézek ki, mint a négy napos vizihulla. vajon a lázat ő is úgy megszenvedte tegnap este, mint én?
és ugye csak vicc volt ez a ma reggeli hányós rosszullét.. és ez az utolsó félcsomag zsebkendőm sem tart már ki sokáig, úgyhogy ideje elindulni utánpótlásért.
12:26
