végülis úgy intéztem, hogy még reggeliztem út közben, így 10,30-ra értem csak oda. dél körül már durván szakadt az eső, fél ötkor meg elengedtek minket haza, mivel a forgalom is erősen visszaesni látszott, már a nézők is többnyire inkább hazafelé indultak. ja, és persze, hogy erre a napra nem kaptunk egész napi fizetést, mert nem volt 'egész' nap. bezzeg a tegnapot nem tartották fontosnak kompenzálni :)
mindegy. így viszont K.-val elmegyünk a buliba, ahol illik megjelennünk, és vagy hamar hazajövünk, vagy nagyon sokat fogunk inni. egyenlőre ez nem eldöntött.

a rohatt ikeás széknek a rohatt karfája mindig leesik. pár éve, mikor vettem már gyárilag kevesebb csavarral adták, mint kellett volna, és az a kevés meg folyton kipotyog az egyik oldalon. nincs két napja, hogy utoljára belecsavartam, és már megint kiesett. én meg majdnem leestem. pedig már jártam a boltban, pótcsavarért, de éppen akkor nem volt megfelelő prospektusuk, hogy megmutasam, milyen székhez kell - a termékkínálatban már nincsen benne, mert majdnem 4 éves (régi!) modell, a nevét meg ennek a vacaknak már akkor sem tudtam megjegyezni, mert ebben a drága áruházban mindennek olyan kiejthetetlen neve van, mint a 'smörgjen' meg a 'kjutnil'. biztosan valami nagyon klassz dolgot jelentenek, de képtelen vagyok három percnél tovább kényszeríteni magam rá, hogy megjegyezzem..
esik -inkább szakad az eső megint.. ha holnap sarat kell dagasztani, az nem lesz túl boldogságos.

nálunk ma egész délelőtt nem volt elérhető a világháló. máskor nem érdekel, de most nem esett jól.

az unokkahúg 2 egy kis ravasz csibészke. csak akkor ereszti ki a  hangját, mikor ő akarja. hiába kérdezel bármit, tudja a választ, de majd ő szabályozza, hogy mikor, kivel és mit hajlandó a tudásából megosztani. tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen keveset láthatom..
még hazafelé az úton komolyan felbosszantott egy autós. forgalomelterelésnél az autópályán egy-egy sávon lehet haladni, sebességkorlátozás 80 km/h. előttem halad három jármű, egy teherautó és két autó. én tartok egy normális követési távolságot, bár 90-nel haladok, és egyre közelebb érek hozzájuk. mögöttem jön idióta, és egyszercsak hirtelen csikorogva fékez mögöttem max. 3 méterrel. aztán nekilát villogni rám, bele a szemembe. komolyan elgondolkodtam, hogy mi a retkes nyavalyát akarhat? én is száguldjak 150 métert, és álljak az előttem haladó seggébe, vagy mit? átrepülne felettem? 2 km-en keresztül tűrtem, hogy 4 méteren belül van, és villog időnként. aztán szóltam a többieknek, hogy kapaszkodjanak, mert nagyot fékezek, hátha akkor lemarad kissé. rendesen beleléptem, de ez sem tántorította el, pár másodperc, és villogva megint ott volt mögöttem. az bosszantott fel, hogy amit a fickó csinált, az számára nem is tűnt veszélyesnek, pedgi mennyire hogy az. először is volt, hogy úgy villogott rám, hogy épp a tükörbe néztem, és vagy 10 másodpercig frankón csak káprázott a szemem, de nem láttam semmit, csak fénykarikákat. ráadásul  idegesítő és bosszantó volt, így többet foglalkoztam vele, mint amennyit az útra és a többi autósra figyeltem. aztán mikor visszatért az út a kétszer kétsávos szakaszra, elengedtem, majd igazán bunkó voltam én is: rögtön visszahúzódtam mögé, és belevillogtam a szemébe...
este anyáméknál aludtam, fáradt voltam még hazamenni is.

most értem haza a thai masszázsról. újjászületve. mosolyogva jöttem fel a lépcsőn, mert tudtam lépni normálisan újra. kicsit még fáj, de közel sem úgy, mint eddig. a néninek bepanaszoltam, hogy fáj, ő pedig - a tündér - legalább 20 percen át csak avval a lábammal foglalkozott, rákent valami csodakenőcsöt (lehetett akár meleg tyúkszar is), büdös volt, de nem bántam. aztán becsomagolta szépen sz egész lábfejem, és mire a másfél órának vége lett, megszűnt az állandó fájdalom. persze lábujjhegyen állni mégnem tudnék, de majd menni fog az is hamar :)
reggel megyünk Bécsbe, az állatkertbe. családilag. ma este úgy volt, hogy anyáméknál alszom, csak hazajöttem még kiteregetni, meg váltás ruhát magammal vinni. rátelefonáltam öcsémre - ő a főszervező holnapra -, hogy ne aggódjanak, jövök nemsokára, csak most értem haza. anya a háttérben beszél, hallom, hogy mondja, "az útlevelét ne felejtse otthon, mondd meg neki.." és akkor gondolatban végigkutatom a lakást, hol is van. tudom is. otthon van, nem itthon. ott. tehát maradok itthon, reggel kelek korán, megyek az útlevélért, aztán meg a családért. hiába no, anya csak egy van :)

miért van az, hogy a villanyszámlám SOHA nem érkezik meg időben a postaládámba? vagy hogy egyáltalán nem érkezik meg oda. a felszólítás viszont mindíg ideér. csütörtökön majd összeszedem a megmaradt kifizetetlen csekkjeimet, mert most nem találom őket. nem sürgős ma semmi, meg ez amúgy sem romlik el. a keret is szűkös rá ebben a hónapban..
a régóta várvavárt nagypénzt meg állítólag majd augusztus végén mostmár tényleg kifizetik... hiszi a piszi.

munkálkodás helyett továbbra is kényeztetjük magunkat. ma pedikür meg miegymás van soron, bár én végül a fájásom miatt kihagytam, de a lényeg, hogy elmentem a csajokkal, és amíg ők készültek, én bankba mentem, meg fagyiztam, kávéztam egy jót.
viszont hogy nekem se legyen rosszabb a mai napom, este elmegyek a thai masszázsra. ott talán a lábam is kigyógyulhat. nincs választása, mert holnap bizony nagyon sokat kell neki gyalogolnia..