a múltkori vizes felsős elméletem a mai eső jóvoltából ismét megerősítést nyert, sőt, ezalkalommal bizonyítékot is szereztem, vagyis van illusztráció is.
a cégtől - akik annak tartoznak, akitől én kapnám a pénzt - végre távozott (távoztatták?) a pénzügyi igazgató. állítólag ez olyan hatással van a dolgokra, hogy folyományaképpen elképzelhető még az is, miszerint rövid - értsd belátható - időn belül elutalják azt a pénzt, amit úgy fél éve kellett volna. az elmúlt fél év történései - teljesítés igazolását követően annak vitatása, tényfeltárások, bizonyítási eljárások, elismerések, beismerések, beletörődések és elfogadások, megállapodások és be nem tartások - rengeteg energiáját emésztették fel a barátaimnak, és az én türelmemnek is. csakhogy én tehetetlen voltam a pénzemhez jutni, s ráadásul érintett voltam a múltban a cég oldaláról. gennyes egy ügy volt, lezáródni látszik. illetve számomra csak akkor, ha én visszakapom a pénzemet a barátaimtól. nekik persze szintén kínos, hogy azt hitték, rövid időn belül intéződik majd minden, és hamar megadják a pénzemet. próbáltak más megoldásokat, de én a végén már ragaszkodtam, hogy hagyják a fenébe, majd megoldódik ez is. és íme. hamarosan. szóval várok még pár napot avval a mosószappanos hétkrajcáros dologgal, hátha nem is kell...
kéne telefonálnom. sokat. és persze minden szám, amit hívni kéne, a telefonomban van tárolva. ami lemerült. persze nem vagyok már kezdő, ezért mindent időben beleírtam a palmomba is. Justin Case (imádom a viccet, csak nem tudom soha elmondani rendesen) nem, nem a tenyerembe, de majdnem. és lőn tehát, elővettem, bekapcsoltam, és tudomásul vettem, hogy persze a palmom is lemerült. az a helyzet, hogy ma valami varázsütésre minden akkumulátor döglődni kezdett, majd lehunyta a szemeit pihentetőlegesen. persze azt mondják még utoljára, mielőtt lecsukják a pillácskáikat, hogy töltést igényelnek. feltöltést. RECHARGE-ot. a lelkem akkumulátora is, már ha van. lelkem. vagy akkumulátorom. vagy ha még én vagyok. vagy ha. persze.
[persze most elmondtam fennhangon még háromszor. persze csak annyi jutott eszembe, hogy milyen szar szó már ez a persze...]
hallotam is már, mondtam is már. de vajon tényleg így van? tényleg képesek vagyunk ezer szállal kötődni? dolgokhoz, emlékekhez, emberekhez? és mennyi idő, míg minden szál elszakad? egyáltalán el tud-e mindegyik szakadni? vagy vannak olyanok, amik erősebbek nálunk, és minden akaratunknál? és egyáltalán, akarhatjuk-e, hogy elszakadjanak? és az elszakadt szálak olyanok, mint az idegpályák, amelyek csak részleges regenerációra képesek, és már sosem lesznek ugyanúgy működők, mint annakelőtte? vagy mégis össze lehet csomózni mindent, ami elszakadt? és olyankor megy minden tovább? és egyáltalán, létezik, hogy az ember (aki azt hiszi, hogy egészségesen nemnormális, ámde épeszű) rajtakapja magát, mikor tehetetlenségében azon gondolkodik, hogy mivel kösse le magát, vagy inkább mivel kösse fel? illik ilyenkor megijedni? s ijedtünkben vajon gondolkodunk-e, mikor oda menekülünk, ahonnan eddig elfutottunk? s van-e értelme ismét annak a karjaiban keresni a nyugalmat, akit azért hagytunk el, mert nem találtuk már karjaiban a nyugalmat? és mi a szentszar van, ha most meg ottvan, amit addig nem találtunk? és jó-e hosszútávon is a léleknek, ami egy éjszakára mindenképpen - odabújni hozzá, és megnyugodni? vajon hallja-e valaki, mikor csak úgy csendben, magamban sikítok? s egyáltalán, érezné-e valaha is valaki, hogyha csendben, ott legbelül egyszer meghalnék kissé?
3 órányi alvás és kiadós edzés után a szauna ismét komoly varázslatokat tesz velem. olyan, mintha a derü és nyugalom takaróját terítenék rám, amitől semmi kedvem többé bosszankodni, mérgelődni vagy morogni - akármi is történik. pedig a tegnapi határidőt lesajnálva még mindig nem kaptam semmit a szoftvergyárból - egy 'bocsi, majd ma' e-mailt leszámítva. tegnap este kicsit elmélyültem az állapotom elemzésében, és még arra is rájöttem, hogy vészesen fogy a pénzem. gyakorlatilag azt hiszem jobban lefesti a dolgot, ha azt mondom, hogy a hét krajcáros szappanhoz most nekem is lassan ki kellene forgatnom minden fiókot. pedig volna nekem, ha mindenki rendesen tenné a dolgát, és fizetné, amit kell. de nem így van, és mostmár nagyon remélem, tényleg vége lesz a szarakodásnak, és az a pénz, amit februárban kellett volna megkapnom, így fél év múltán végre csak elér hozzámig..
2003. 07. 29.
az állapotom már magában is beteges. meglevesedett az orrom, fáj a fejem, nyűgös a kedvem, éhes vagyok. a cucc még nem érkezett meg e-mailen, amiből ma este dolgoznom kellene. nincs kedvem egész éjjel ezzel baszkodni. reggel pedig a főnököm vagy hisztizni fog, vagy baszogatni, és hogy kit - a szoftverest vagy engem, az még befolyással lehet arra, hogy új karrierlehetőség után akarok-e nézni a közeljövőben vagy sem. ma ugyanis az egyetlen normális munkatárstól váltak meg, ami nem gyengén volt hülye lépés. kicsit kellett volna csak foglalkozni vele valakinek, és egy halom munkát csinált volna meg jól és igényesen.. vatevör,. nem az én cégem, nem az én döntésem. de az tuti, hogy jól átgondolom a jövő héten a szabadságom alatt a hogyantovábbot...
20:30
ma többen is velem terveznék az esti programjukat. nekem meg minden valószínűség szerint dolgoznom kell majd minden más helyett. nem így képzelték. nem így képzeltem. na de nem képzelgés ez az egész, hanem a rohatt élet. személyesen.
15:29
ma megint név-napoztam egyet, és kaptam egy szép törölközőt, amibe az van beléhímezve, hogy ROSSEB. eltéveszthetetlenül nekem szánták :)
13:48
ma ebéd helyett beúsztam a belvárosba, a legbelebb részére - a Vörösmarty téri bankfiókban kellett pénzt befizetnem. s ha már úgyis széjjeláztattam magamat, kicsit tovasétáltam a Váci utcában. az ernyő nélkül kószáló embereken az alábbi érdekességet figyeltem meg: míg a nők jelentősebb részének a ruházata úgy ázik el, hogy a hasán szinte száraz marad a felsőruházat, és inkább a mellkasi részen ázik el alaposan, a férfiaknál pont a hasi rész az, ami a leginkább elázik. ők a nagyhasú hapsik. okés, az is tény, hogy a nők egy részének teljesen egyenletesen ázik el a ruhája. ők pedig a kismellű nők. nekem pedig nem kell ma hajat mosnom. :)
13:46
2003. 07. 28.
persze ilyen zöldségek mellett mit csodálkozik a világ...
szókirakós játékolás közben a betűkből kirakható szavaknál a szabás-nál jártam éppen, mikor is azon kaptam magam, hogy röpke egy perc alatt már a pornófilmeknél jártak a gondolataim. olyan hirtelengyorsan szaladtak a gondolatok, pedig a hormonjaim mostanában nyugton és csendben vannak. a gyomrom viszont jelezte igényét valami vacsorára, de avval meg nekem nem volt kedvem foglalkozni. mostanában magamnak nincs kedvem kaját csinálni. inkább másnak csinálnék. leginkább neki csinálnék.
hajam megrövidítése után egy halom babazsúr-kellékkel és egy üveg pezsgővel tértem vissza az irodába, hogy ha már oly kedvesek voltak és felköszöntöttek, akkor legalább csináljuk valami eszemiszomot. vajon illik-e délután félnégykor ülni a konyhában a többiekkel, és enyhén becsípve a 'nagyonciki' szexuális élményeinken röhögcsélni a főnökünkkel? mitmondjak, elég bizarr volt...
16:13
a vasárnap délutánom, a vacsorám, a nyugodt éjszakám, a mosolyogva ébredésem, a reggeli edzésem, a szaunázás élménye, a bőséges közös reggelizés után a varázslat Sting hangjában folytatódik. harmónia, nyugalom, mosoly. csak még egy kicsit, naaa! valaki az előbb azt mondta, hogy nekünk itt és most dolgozni kéne.. na majd mindjárt.
2003. 07. 27.
kaptam szép virágot. kaptam szép könyvet. kaptam egy tányér finom pörköltet. kaptam néhány kedves telefonhívást. kaptam pár kedves üzenetet. akár boldog is lehetnék. akár. lehetnék. boldog.
12:49
2003. 07. 25.
én nem vagyok kacatbuzi. nem gyűjtöm és nem imádom a plüssállatkákat (magam sem gyakran ajándékozom ilyet felnőttkorú ismerőseimnek), a 'kis tüneményes' figurákat, babácskákat, csudahelyes kulcstartókat és egyéb jópofaságokat. az autómban sincsenek lógó, tapadó, felkötött, leragasztott ingyombingyomok. mindössze a hátsó ülésemen van két 'csufipofa' átalakítható lény, amit a gyerekek (és egyéb - felnőttebb korú utasok) figyelmének lekötésére alkalmazok. nincs kulcstartóm. nics otthon vitrinem tele kindenfigurákkal. nincsen még az irodában, az asztalomon sem olyan tárgy, ami azt indukálná, hogy még több 'ilyenre' vágyom (csak egy telefon, egy névjegykártyatartó, egy doboz floppy és egy kép a régi kollégáimról, amit búcsúajándékként kaptam). szerintem tehát engem meg könnyen meg lehet különböztetni az utcán báránykás hátizsákkal vagy macis-cicás papírszatyorral járó velemkorú lányoktól elég jól. ők szeretik ezeket a holmikat, én nem. s mégis... a héten kaptam egy rózsaszínű kövérmalacos gyertyát (okés, ez még belűl van, a gyertyákkal jóban vagy, az nem plüss), egy kinderféle vizilovat, aki kajánul és csábító pillantásokkal méregeti most felváltva a malackát és a névnapomra az imént kapott agyaglovat - aminek az irdatlannagy feje mögé (és a fara elé) a teste helyére applikált rugóba cetliket vagy névjegykártyákat lehet elhelyezni. tehát most egy állatfarmnyi kacat ül itt, és azt hiszem, hogy halkan, de egészen határozottan röhögnek rajtam.
16:19
namégeccer, mert csakazért is leírom.
nembírokmagammalhatnékomban elindultam, hogy járok egyet. elvittem valami kacatot a régi irodába, aztán meg kisétáltam a Deák térre, hogy az aluljáróban a közterület felügyelőjével - aki állítólag a cége szerint ott posztol lent, és onnan jár fel a felszínre büntetni - megalkudjak a tegnapi szabálytalan parkolásomról. sikerült is, most féláron megy, 30 napos határidővel. induláskor rámbeszéltek egy ernyőt, mert nagyon esik, amit már az első sarkon úútáltam, és onnantól csukva sétáltattam tovább. eleinte nem értettem, hogy miért néznek olyan furán a szembejövők rám, találgattam, hogy mi lehet az oka - csálén áll rajtam a ruha, felemás a cipőm, talán csak tudják, hogy nem passszol a bugyi és a melltartó színe ma rajtam vagy mókásan áll a hajam, esetleg valami ennél is rémísztőbbet látnak. igyekeztem minden arra alkalmas kirakatban megbámulni magamat én is, de nem láttam semmi érdekeset, semmi rendkívülit a burkolatomon. illetve talán annyiban voltam más, hogy mosolygova sétáltam a csepergő esőben, a csukott ernyőmmel a kezemben. mert nekem kimondottan JÓL ESETT, ami estleg nekik nem - a meleg, párás levegőben a hűvös esőcseppek simogatása a bőrömön teljesen elvarázsolt. az eső még visszakísért az irodába, majd elállt.
reggel a szaunában a 'mindjárt elalszom', most meg a 'nem bírok egyhelyben ülni' van rajtam. mostanában akármikor csinálom a hajgyógyítást, másnap esik az eső és elázom, vagy párás a levegő egész nap, vagy edzés után a szaunában izzadom szét a hajamat. ma ezt a hármat kombináltan. pedig hétfőig - mikor is jól levágják a hajamat szintén hajgyógyászati okokból - nem lehet hajat mosni. nehéz lesz így magam elviselni. egyébként meg nincs kedvem most levágatni a hajamat, mert épp elérkezett a pödörödős időszak hossza, és én szeretem, mikor a hajam vége már 'kunkorodik'. mókás. mindegy. majd két év múlva talán megint itt tartunk.
12:49
