2003. 04. 30.
ma itt volt délelőtt kedves barátom Z. nálam az iroidában, és megvitattuk "cserben hagyott" barátjának esetét, aki szándéka ellenére lesz rövidesen apa, majd kicsit az én "esetemet" is átvilágítottuk. Z. is arra bíztat, hogy költözzek el... ma este visszakapom a lakásomat, kulcsostul, mindenestül. amint leveszik a gipszemet, átköltözöm. az a két gondom van az egésszel (nem, azt hiszem kettőnél jóval több van, de most ez a kettő foglalkoztat), hogy egyrészt ha én becsukok magam mögött egy ajtót, akkor az nagyon be van csukva. a másik, hogy Jóemberem olyan mértékben büszke és makacs, hogy ha beledöglik sem fogja rámnyitni az ajtót.
de most nem látok más megoldást. nem próbálom meg megváltoztatni, vagy rávenni, hogyváltozzon meg. ha ő maga érzi majd, hogy neki változnia kell, mert kell, akkor fog. de "kívülről" nem lehet ilyeneket csinálni. én is csak akkor változom, változtatok a saját hülyeségeimen, beidegződéseimen, megszokásaimon, ha _én_ úgy látom jónak. ha _én_ úgy döntök, hogy attól a változástól jobb lesz _nekem_, jobb lesz az életem, és _én_ akarom, hogy úgy legyen. egyebekben mondhatja bárki, hogy változzak meg, nem fogok, az nem motivál eléggé, hogy más szerint úgy jobb.
16:43
