2003. 03. 04.
elment a boros bácsi, és én kellően érzem a hatását a sok finom bornak. vigyorgok is rendesen a monitoromra. a kedvencem egy ausztrál chardonnay lett, meg egy 8 évig érlelt cherry, teljesen rá vagyok kattanva. pedig nem is szeretem az édes cuccokat borban. de ez mégis. olyan, mint az aszú, vagy az eiswein. egyszerűen nagyon jó. vörösborban is találtam finomat, de azokért nem vagyok úgy oda, bár volt egy, ami mellé azért odaképzeltem egy isteni, félig átsütött steak-et.. hmmmm...
most így kellemesen bódult fejjel értékelem a mai napomat: veszettül lusta voltam ma. a semmirekellés nagymestere. és most megideologizálhatom magamnak, hogy múlthéten viszont minden napot végighajtottam a kislakás rendbetételéért folytatott küzdelmem során, miközben 37-szer folytottam meg képzeletemben É-t, és háromszor foszlott le a bőr a kezemről, csak mert úúútálom a gumikesztyűt.. de ettől még ma ki kellett volna vasalni egy rakás holmit, és egyáltalán. csinálni valamit a semmin túl is. valami hasznosat.
na majd holnap. kutyavilág jön rám is, mintahogy befenyítettem unokahúg 1-et, ha nem szedi össze magát tanulás terén..persze rá sem gyakoroltam túl nagy hatást.. bár nem tudom, egyáltalán hatok-e még valakire úgy, ahogy én szeretném....
érdekes érzés vigyorogni, miközben nincs is kimondottan jó kedvem.. mindegy. keresek valami jó filmet, és bealszom rajta hamarosan..
19:10
juhéjj, ma borkóstolás lesz :) vettem is egy csomó sajtot, és mindjárt jön egy ember, és hoz egy halom fincsi bort, és én jól megkóstolok egy rengeteget, és egész este vigyorogni fogok, már tudom. aztán most veszünk valamiféle jó bort, és kell rá csináltatni címkéket, és jól elküldeni a Jóember ügyfeleinek. csakhogy meg is kellene azt a címkét tervezni... na majd mindjárt összeszedem magamat.
13:31
ahhoz képest, hogy tegnap milyen fáradtan ébredtem, ma nagyon korán, és pihenten. a rossebse érti ezt. a túl korai ébredés oda vezetett, hogy mindjárt huncutkodással kezdtük a napot. illetve még nem is volt nap. hajnalodott épp.
este itt volt az öcsém, hát, fura volt.. hat hét alatt is ekkorát lehet változni? vagy csak nekem tűnik úgy, nem tudom. jött vele egy srác, még Berlinből hozták magukkal, olyan szépen köszönt magyarul, hogy már itt voltak fél órája, mikor rájöttem, nem is érti, amit mondok, illetve alig. pedig még a kérsz teát?-ra is olyan szép igen, köszönöm-öt nyomott, hogy teljesen bedőltem neki :))
este még félálomban is azon törtem a fejem, hogy mi lesz unokahúg 1-gyel, mert hogy öcsém nem fogja felnevelni, az egyre biztosabbnak látszik. még belegondolni is fáj, hogy mit élhet át a kiscsajszi...
a hét projektje az álláskeresés beindítása teljes sebességgel. most már nem foglalkozom mással, a kislakás kész, beköltöztek, anyáméknál soha semmit nem lehet befejezni, csak abahagyni, szóval azon most nem töröm magam egy hónapig megint. szerencsére a H. sem megy, így továbbra sincs játék és lehet, leszokom a fórumról egy kicsit megint :) na jó, úgysem fog menni, valahol ki kell adnom magamból azt a sok hülyeséget, ami eszembe jut.
még mindig el vagyok telve, hogy megint lesz Massive Attack koncert, ami biztos azért hoz ennyire lázba, mert pár éve, mikor itt voltak, egy hülye céges vidéki training miatt nem tudtam elmenni.. Jó lenne azért beszélni előtte Rohamocskával, vagy mégsem.
9:14
2003. 03. 03.
az itthonlét, avagy a munkátlanság nagyon megviselt eleinte, sőt még most is. hogy ne menjek a saját agyamra az elmondhatatlan gondolataimmal, megint játszom. ez nem sok idő naponta, de a maradékban elkezdtem a fórumon irkálni, ami jött belőlem. mára már olyan vagyok, mint egy fórumfüggő :)) ma lehalt a H. szervere, játék nuku, de az nem is érdekel, fórum viszont kell. kellene. hogy fecseghessek. de nemvan. reggel óta nem van, és így belém szorulna, amit el akarok mondani, és akkor megint vacakul érezném magamat. így jött a blog. most jobb. sokkal.
18:58
hehe, megnéztem a szombati buli fotóit az előbb, s meg kell állapítsam, még mindig jó a hátsóm ;)
a délutáni dugóban beszéltem telefonon az én Angyalkámmal, s megint olyan jó volt. kimondottan jót tett nekünk ez a kis kínlódás, aztán meg az a levélváltás, a kapcsolatunk alakulásáról az elmúlt egy évben. életem legfontosabb barátsága volt, és marad is, ezért volt olyan fontos, hogy rendbetegyük, ha és amíg lehet. és az a jó, hogy mindketten akartuk. akartam én már rég, de olyan ez, mint egy elrontott kapcsolat, szereted, még mindig, de nem tudod, hogyan mondjad meg neki, mert valamit úgy elcsesztél, de nagyon... mikor úgy megváltozott a dolog köztünk, s kissé - mondhatni - eltávolodtunk, nagyon bántott a dolog. hiányzott. piszkosul. s ez ébresztett rá, hogy _igazán_ milyen fontos a barátsága. mindig is az volt, de nem is gondoltam, hogy ennyire számít. és akkor írtam neki egy levelet, ami tele volt kínnal meg fájdalommal, és szeretettel. és akkor féltem kicsit, hátha soha többé nemír, de nem így lett. ő is írt, mi több, bocsánatot kért, pedig nem is volt hibás, semmiért. még sírtam is, mikor olvastam. pont úgy hiányzott, mint az öcséim, s ettől olyan ez nekem, mintha a kishúgom lenne, pont úgy szeretem. és ma, mikor beszéltünk, megint minden olyan volt, mint rég, fecsegtünk, kibeszéltük a magánéletet meg a családot, és megint találkozunk majd, és nagyon jó lesz, már alig várom :) és nagyon örülök, hogy vagy nekem, Angyalkám. :)
baszka, mindjárt készvagyok... most kaptam a mailt, hogy nyáron a szigeten fellép a Massive Attack :) hát akkor mégiscsak kimegyek abba a koszgyárba. pedig már rég nem szoktam, jártam egy darabig, mikor kisöcsik felléptek, de a tartós ottlakás nekem nem tecc. de most elgombolkodtam, bazira..
meg persze eszembe jutott Passzív Attak, akinél először hallottam ezt a zenét. meg a kis rózsakert a ház udvarában. meg a félkész lakás, meg azok az éjszakák... nem is tudom, mit kerestem ott, akkor, de ő megmaradt, itt belül. sokan nem. pedig nem szerettem belé, azt nem lehet mondani. mégis, vonzott, rohadtul, mint egy mágnes. pár hete megint írtam neki egy esemest, najó, két hónapja, ahogy régen. "élsz még? mer akkor jó." erre sosem vártunk választ egymástól, most mégis szarul esett, hogy hetek múlva sem jött semmi. de miért is? egyáltalán, mit kavarok? mikor itt a Jóember, oszt vele kéne megboldogulni. de hát nem megy. az istennekse. na jó, ma nem ezen töröm a fejem, mert estére kikészülök rajta, és ha mégis jól alakulnának a dolgok, jól el fogom megint cseszni a kedvemmel. tegnap, azt hiszem, hajszálhíjja volt, hogy kieszközöljek egy két napos haragszomrádot, most nem kéne feszíteni a húrt.
viszont ma megint eszembe jutott a közös kassza dolog. nem tudom, hogy kellene elkezdeni, még életemben nem voltam senkivel közös kasszán. hogy a francba kell azt csinálni? valaki elárulhatná. aztán meg úúúútálni kezdtem magam, hogy csak a pánik kezd eluralkodni rajtam, azért jut eszembe, nem a közös jövő miatt, hanem mert mindjárt nincs állásom. lehet, hogy nem, de ha igen, akkor eléggé szar alak vagyok..
ma reggel iszonyat fáradtan ébredtem. s a helyzet azóta sem sokat javult. pedig nagyjából átaludtam a tegnapi napot, mégsem hevertem volna ki a szombati bulit? na jó, meg a péntek esti hajnalig játszomot. de ez hülyeség, nem álmos vagyok csak fáradt. tegnap még annyi mindent kigondoltam, mit kéne ma csinálnom, de most egy sem jut az eszembe. olyan ez, mintha az éjszaka ellopták volna a házból az összes energiát. lehet, hogy jelenteni kéne a rendőrségen. na mindjárt..107... halló.. tegnep éjjel betörtek hozzánk, és ma reggelre ellopták az összes energiánkat.... halló... amíg ideérnek, én melegen tartom a forró nyomokat. vagy mégsem, nincs hozzá energiám.. Pedig tegnap már láthattam volna újra az öcséimet, és lehetett volna velük morogni kicsit, meg mérgelődni, aztán jó alaposan megtekerni a fülüket, és megölelgetni végre, a csavargókat. Pedig csak hat hete mentek el.. és Berlin, azt mondják, nincs is olyan messze. tudom, ha akarnék, felszáguldozhatnék hozzájuk bármikor, de Berlin... hát nem is tudom. az elmúlt 16 évben, mióta először tettem be a cipőmet a lábamon Németországba, számtalan helyen megfordultam, de Berlin mindig kimaradt. mert még a neve sem tetszett. már a hangzása is olyan, hogy szerintem még a szaga sem jó.. de ha tényleg ott fognak maradni egy darabig, akkor úgyis meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy egyszer el kell mennem a büdösvárosba, mert ezek a zsiványok nem fognak gyakran jönni mindig. és már most, az első menetben úgy hiányoztak. ami meg azért fura, mert mikor itthon voltak és anyámnál laktak, alig találkoztunk. ha elmentem anyámhoz, szinte sosem voltak itthon, de legalább általa mindig tudtam, mi van velük, hol játszik a zenekaruk, s pláne milyen gondjaik vannak. Mostmeg... a hat hét alatt feltörték a kisbuszt, elvittek egy csomó értékes cuccukat, és bátyámnak betörték a fejét valami sörösüveggel, mert meg akart védeni egy csajt. persze ő ilyen, nem csodálkozom, a kicsi a verekedősebb, az nem védett volna, az neki megy a másiknak. na de hogy az egészet úgy kell megtudnom, hogy beleolvasok egy nem is nekem írt e-mailbe véletlen.. azért ez szarul esett. hogy a nővéremmel leveleznek, ő tud mindent, nekem meg se egy telefon, se egy esemes, se egy ímél.. rendben, azt én is tudom, hogy anyámnak jobb volt nem a tudomására hozni a bajokat, mert akkor mindig kikészül, és halálra idegesíti magát is meg a környezetét, de. persze mindig is imádtam abban tetszelegni, hogy én mindent tudok, mi történik a családomban, a családommal. Sebaj, megint feljebb növök. azért kíváncsi leszek, mikor mondják el nekem is :) najó, ha tegnap nem alszom be délután is, akkor ott lettem volna, és elmondják. de én bealudtam a reggeli után, ami délben volt. jólesett, hogy ma nem én csináltam kaját, nekem amúgyis korai volt a 9-kor ébredés. persze ha nem hajnali ötkor jövünk haza a szombati buliból, akkor minden másképp, de ez pont így volt jó. végre kibeszélgettem magam, a Jóember is elszórakozott, pedig induláskor kijelentette, azon az ellentmondást nem tűrő hangján, hogy ő nem marad sokáig, mert álmos. naja. 4 felé harmadszor kérdeztem, mikor megyünk, mert kicsit fáradt vagyok.. de nem bánom, mert ha jól érezte magát, hátha nagyobb kedve lesz megint eljönni. bár mindig elindulni nehéz vele, ha már ott vagyunk, mindig jól érzi magát. velem meg úgysincs gond, a sok barát között, akikkel két évvel ezelőttig szinte hetente találkoztam, vagy lehet, hogy hetente kétszer? volt mit átdumálni :) nem is emlékszem, mikor játszottam utoljára pingpongasztalon, talán még a szántódi szot üdülőben, vagy 18 éve.. :)) na jó, talán még azóta kétszer. de most írtó mókás volt, na meg leittasodva még sosem szaunáztam, elég furi volt, szédültem tőle rendesen.. hoztam a formám, mindenkivel fecsegtem egy kicsit, játszottam mindent, biliárdoztam, darts, meg mittudomén, persze megint alig ettem, és megittam egy csomó viszkit is. a franc bajlódik most reggel a helyesírással.. azért eszelős, hogy a társaság nagy része hímnemű, ez adott, a legtöbb netes játéknál alig találni lányokat, pláne egy stratégiai katonásdis hülyeségnél, de hogy ezek két év alatt titokban szinte mind megnősültek... na meg egy rakás gyerek kész, vagy még félúton.. ehh, mindegy. be is szóltak, hogy velem mi lesz, le vagyok maradva.. jahh, mondtam, mint a csiga. az egyik még azt is feszegette, mi a gond, miért nincs még gyerekem, esetleg nem magyarázták el még, hogy kell csinálni? nahh, gondoltam, te szívesen megmutatnád, az anyád keservit.. persze az se rossz, hogy ezek a nagylegények szinte mind a csajok nélkül jöttek. naja, én hozzá vagyok szokva, hogy alig van lány a társaságban, mennek a fiús témák, ökörködések, káromkodnak, mint a kocsis, de az a néhány csajszi, aki még ott volt, húzta is a száját rendesen. mindegy. jóvolt. na kezdek egészen magamhoz térni. most vettem észre, hogy nem jött a vasalós néni, lebetegedett. úgyhogy lehet ma vasalnom egy regiment inget. pedig a francnak sincs kedve ma. najó, holnapig elodázom, az tuti.
