2003. 03. 31.
pénteken este láttam a végét az aktivitisónak. jézusazégben. az, hogy a szulák andrea valami rettenetesen ocsmányul mutat a képernyőn, az csak akkor válik igazán megrázóvá, mikor mint műsorvezető olyan szinten beszél butaságokat, hogy jajj. egy darabig élt bennem az a téveszme, hogy ez a műsor valamiféle játék, ahová nézők kerülnek be, akik "hírességekkel" párban játszanak egymás ellen, a végén valaki elviszi a lóvét (kábé 200k pénzt). aztán tudom azt is, hogy néha csak SZTÁROK vannak párban, és ilyenkor elvileg még szórakoztatóbbak, mint egyébként, hagyröhögjön az embör péntek este végre, nade itt jön a lényeg, hogy én milyen egy rettenetesenegy naivka vagyok... mert. én azt hittem, ilyenkor a valamelyik, aki megnyeri a nagylóvét, általában fel szokta ajánlani valami alapítványnak, intézménynek, mittudomén. vagy legalább egy részét... na de kérem ezen a pénteken szembesülnöm kellett a való világgal, a BL és RP által alkotott kettős igencsak meg lehet szorulva, hogy a több, mint 600k pénzből nem bírtak egy 10k-t se adni a senkinek se... baszka, ki az az állat, aki erre adja a lóvét? vagy mér nem veszik fel akkor gázsiban? vagy tényleg én vagyok a tökhülyenaiv, hogy szerintem ez valahogy nemfrankó.. azért én szégyenlem magam ezért az egész nagy szarságért. holnap majd jól kiengesztelem magam némi adománnyal egy alapítványnak, jövő héten meg elmegyek megint vért adni. mert az fontos. az tényleg az. egyébként is, már aktivitiundorom van. mindenki mindenhol mindig azt akar játszani..
18:10
elmentem, hogy végleg leszámoljak exmunkáltatómmal, de a telefonkártyát, amit le kellett volna adnom, itthonhagytam. elmentem a bankhoz, de nem volt nálam fénykép a hitelkártyához, csináltam fényképet, de akkor kiderült, nincs nálam egy másik kártya, ami nélkül nem megy.. elmentem új munkáltatóhoz, hogy leszerződjünk, de új leendő fönököm mégsem nem tudott ott lenni, HR-es még nem tud rólam, végül megbeszéltük, írjak magamnak egy szerződést, és küldjem át. majd megnézi. hmm. jó. írok. ja, és ha holnap is valami ezerdolga van, akkor elég, ha szerdán megyek. hmmm. már menni akarok nagyon. bátyámmal megvitattuk a háborút ebéd helyett, elmesélte az élményeit a berlini és budapesti béketüntetések összehasonlító elemzéséről, hazafelé bementem az Asia Centerbe, hát baszka, ott még semmi sincs.. kifelé jövet a parkolóból az út menti oszlopokon felfedeztem egy utalást arra, hogy ez még csak próbanyitvatartás, vagy miaffene, tehát még hivatalosan nincsenek is nyitva. nembaj, újságot már lehet venni. megálltam egy napos helyen, el akartam olvasni a hávégét, de akkor a szél támadt, hogy majdnem elvitte a kezemből, így feladtam a harcot, és hazajöttem. gondoltam rá, ma elmegyek tornázni egyet. de ha most odamegyek, és kiderül, nem vittem mondjuk ruáht, vagy törölközőt, vagy netán zárva van... asszem, most épp lebeszélem magam arról, hogy elinduljak :) ha ma már nem kezdek nagyon semmibe, akkor ugye nem érhet több kudarc :)
ezt ma csinálta rólam egy kompúter.
Születési helye: Budapest
Születési idő: 1974.03.14. 18:45
Született a(z) Halak jegyében, aszcendense: Mérleg.
Uralkodó bolygója: Vénusz.
Ön gyakran úgy érzi, hogy egyetlen kiútja az, ha saját belső világának zavaros mélységeibe alámerül. Az álmodozásba, az álmokba, - csak nehogy ehhez az alkoholt vagy drogokat is segítségül hívja. Problémáit képtelen racionálisan megoldani. Ha már elkerülhetetlen a szembesülés, akkor úgy viselkedik, mint a tintahal: átláthatatlan ködöt és zavart támaszt maga körül, s a káoszt felhasználva jó messzire úszik. Hiszi, a problémák előbb-utóbb majd csak megoldódnak önmagukról is. Ám ha minden erőfeszítése ellenére mégis a realitások kemény talajára rántják, partra vetett halként addig evickél, míg vissza nem kerül éltető közegébe: a meghatározhatatlanba, a körvonaltalanba, a tetszés szerint alakíthatóba - a vízbe.
Társaságkedvelő, jó társalgó, kedves, szellemes, kellemes ember, közlékeny és megnyerő, jó közvetítő az egyet nem értő emberek és különneműek között is. Az élet minden területén az egyensúlyt, a harmóniát igyekszik megteremteni. Életében sokszor jelent problémát a döntés meghozatala, sokáig hezitál, ameddig eljut valamiben az elhatározásra. A kitartás nem erős oldala. Látszatra nagyon engedékeny, és a konfliktusban sérülékeny. Valójában a saját életterületén nagy erőbedobással valósítja meg elképzelését. Az élet dolgaiban praktikus, jó szervező, ha valamely feladat tetszik Önnek, azt nagy lelkesedéssel igyekszik megvalósítani. Problémái megoldásában szívesen meghallgatja társát, barátait, főnökeit, de jósok, parapszichológusok, asztrológusok véleményét is.
Íme még néhány adalék az Ön jellemzéséhez:
Adódhat némi bizonytalanság az életében, néha szétszórttá válik, és próbál kibújni a felelősség alól.
Szívósság, erős kitartás, céltudatosság jellemző Önre.Semmitől sem tart jobban, mint az anyagi veszteségektől, a nélkülözéstől, ezért hajlamos lehet a kicsinyességre, fukarságra.
Gondolkodása szellemes és eredeti, emberszerető. Élvezi a függetlenségét, arról nem tud, és nem is akar lemondani.
Jóindulatú és segítőkész, könnyen köt barátságokat. Általában jó érzékkel kezeli a pénzt, nem szalasztja el a kínálkozó anyagi lehetőségeket.
Jó szellemi adottságokkal rendelkezik, kiváló a kommunikációs készsége.Olykor hajlamos azt hinni, hogy csak Önnek lehet igaza. Vitapartnerként általában erőszakos, nehéz meggyőzni.
Ön tele van önzetlenséggel és segíteni akarással. A sorskérdések érzékenyen érintik, hisz a magasabb szellemiségben.
Racionális gondolkodásmód jellemző Önre, lehetőségeit jól fel tudja mérni, fejlett diplomáciai érzékkel rendelkezik.Hajlamos figyelmen kívül hagyni a morális akadályokat, azt vallja, hogy a cél szentesíti az eszközt.
Fejlett esztétikai érzékkel megáldott, nem kizárt az sem, hogy kivételes művészi tehetséggel rendelkezik.
Általában rokonszenves, vidám természet. Képzelőereje igen élénk, gondolkodásmódja pedig filozófikus.Könnyelműen nekivág az ismeretlennek, néha hajlamos túl sokat kockáztatni.
Érzelmi élete aktív, szenvedélyes, már-már birtokló.
Olykor csalódások érhetik a hivatása területén. Néha olyan feladatot kap, aminek megoldására nem érez késztetést.
Jó eredményeket érhet el tanulmányaiban, tudományos munkában, de akár az irodalom terén is.
Tanulmányai során nehézségekbe ütközhet, mert gyakran dekoncentrált.
Vállalkozásaiban, tanulmányai során, valamint a szerelemben is számít arra, hogy Fortuna majd pártfogásába veszi.
Fő törekvése hogy kellemes, szép otthont teremtsen magának.
Tevékeny, megbízható személyiség, aki hisz abban, amit csinál.
Hajlamos arra, hogy figyelmen kívül hagyja mások hitét, meggyőződését.
Szerencsésnek mondhatja magát, a szerelemben, a művészetben.
Gondolkodásmódja komoly, filozofikus, tanulmányaiban többnyire sikeres.
Hajlamos a túl kritikus, dogmatikus gondolkodásra.
Állandóan keresi az izgalmakat, a különleges helyzeteket, és igyekszik a korlátokat ledönteni. Találékony személyiség, aki mindig tudja, mikor kell változtatnia.
Nagy képzelőerejét felhasználhatja az irodalomban vagy a zenében, jó érzékkel fordulhat az okkult tudományok felé.
Gondolkodásmódja olykor nem elég logikus, könnyen összetévesztheti álmait a valósággal.
Rendkívül megbízható barát, akit nehéz megtartani. Ön a nagy titkok megfejtője, magas szellemi tartalommal. Egyénisége a megpróbáltatásokon, kísértéseken keresztül edződik.
Ami nem áll meg annyira, az az álmodozás, vagy talán mégis? :) A harmónia téma az telitalálat, a döntésekkel való pöcsölés szintén, az anyagi veszteségekviszont sohasem érdekeltek. A "cél szentesíti az eszközt" dolog tényleg eszembe jut néha, de olyankor mégis ott vannak az erkölcsi és morális "akadályok"... A szerencsét a szerelemben tényleg megadhatnák egyszer végre :)) nagyrészt azért eléggé hasonlít rám, meg kell hagyni.
így készült ez az elemzés 15:15
megyek, oszt leszámolok a céggel végleg. remélem, az utolsó pénzemet is kifizetik hamar. aztán benézek a bankhoz, rám akarnak akasztani valami valóban credit kártyát, aztán meg az új helyre nézek be, holnap kell kezdeni. legalább kicsit mozgalmas leszek ma.
8:37
2003. 03. 28.
voltam a dokinéninél, a zsibbadós kezemmel. valami módon megbántottam egy idegpályámat. azóta is folyton nyomást gyakorolok rá, emiatt nem múlik el. figyeljek oda, hogy ne nyomjam, és ha így sem múlik, akkor menni kell idegorvoshoz. az a feladat, hogy próbáljak meg másképp aludni, mint ahogy. ugyanis az egyetlen, amikor nyomásnak van kitéve a jobb könyököm, mikor alszom. na bakfitty.
nem mentem ma el egy találkozóra, pedig vártak. nagymama beteg lett, kórházba kell vinni hétfőn. holnap lemegyünk hozzá, megnézzük, mi a helyzet. már hetek óta rosszul van, beteg, de nem telefonált. nem értem, miért csinálják mind ezt..
utálom, ha hülyére vesznek, ha megpróbálnak átverni, vagy kegyes hazugságokkal etetnek. nem kell. vágyom az őszinteségre, akármi is az. tolják az arcomba, túl fogom élni. akár úgy, mint ez a fickó.
22:06
ma reggel bejelentettem, hogy újra háború van. egy mindent elsöprő, végső támadásra készülök. az első csatát már meg is vívtam délelőtt. újra felvettem a harcot a pajzstetvek ellen. alkohollal, biotetűírtóval, s mindenféle egyéb eszközökkel felszerelve ma reggel három növényt mentesítettem. még 43 van hátra. rájöttem, eddig hol csesztem el. ezek a tetvek mindig túlélték átfogó támadásaimat, mert olyan helyeken éltek túl, ami képtelenség. a növényt átkötő zsinegen, pölö, vagy a műanyagcserép pereme alatt, kívül. majd innen később újabb támadásokat indítottak. két éve ölöm őket, ők pedig idegeim. most mindent lecserélek, a zsinórokat, cserepeket különös gonddal fogom kezelni. nem lehet, hogy elhibázzam ezúttal is.
13:42
tegnap este találkoztam Cs-vel. már rég nem jött össze sosem, hogy beszélgessünk egy jót, mindig rohantunk, mindketten. talán két éve, hogy utoljára leültünk valahol fecsegni. többnyire egy rövid telefon, vagy pár sor emailben, tudattuk egymással, hogy a dolgok jól mennek, mi jól vagyunk, és különben is, jó lenne már találkozni. szóval most végre, a héten második nekifutásra összejött. a 6 órát először kitoltuk hétre, majd végül érte mentem, és fél nyolckor már tényleg összetalálkoztunk. hát ezek vagyunk mi. Cs-vel kiszámoltunk, pont fél életünk óta ismerjük már egymást. sok mindent csináltunk együtt végig, barátságunk sosem volt mély, inkább felszínes, de kitartott majdnem 15 éven át. és az nem semmi. már középiskolába együtt jártunk, és ott is mindig jól kijöttünk, igaz, sokan azt mondták, hülye vagyok, ha hagyom, hogy "belőlem" éljen. de kit érdekelt, az én tudásom attól sosem lett kevesebb, ha segítettem, súgtam másoknak. persze volt egy kalandos eset is, az érettségi vizsgánál, mikor engem megvágtak történelemből, engem, az osztályelsőt, Cs pedig a vizsga előtt neki felolvasott tételből felelt. senki nem akarta elhinni, hogy ezt meg lehet csinálni, és mégis. hiába tudtam mindent, ha egyszer az elnökasszony meg akart "büntetni" egy vitánk miatt, hát megtehette.. én meg mikor rájöttem, itt komolyan szivatás megy, akkor nem voltam hajlandó szólni egy szót sem. sőt, egyszerűen kisétáltam. bakfitty. na mindegy, ezen mindig nevetünk egy jót, ha a suli szóba kerül, ezt mindig felemlegetik :) Cs nem változott. a körülményei sem sokat, volt egy gyogyi hapsija, most nincs, de mégis van. a hapsi egy éve lelécelt egy csajjal, de olyan, mint egy rossz szellem, visszajár. Cs totál kicsinálta magát emiatt, hízott 20 kilót, fogyott 20 kilót, pszichiáter, aztán pszichológus, állítja, most jobb, már tudja, nem a pasival van a gond, hanem a gyerekkorában kell keresni az okokat. ráhagytam. bár később ő is elismerte, nem lesz soha normális kapcsolata, amig hetente kétszer beengedi a fickót az ágyába, és mikor elmegy reggel, reménykedve gondol rá, hátha egyszer mégis visszajön, végleg. pedig tudja, nem fog. csak fájna beismerni. önvédelem. önbecsapás. illúziók. tett egy ksérletet nemrég, valami társkeresőn, a neten. minden jól ment, aztán találkoztak, és kiderült, a srác veszettül dadog. ettől kikészült, s most tanácstalan. családról álmodik, férjről, gyerekről, nyugalomról, biztonságról. aztán elhesegeti. hülyeség, ő nem kell senkinek. Cs szép, értelmes, okos. kicsit hirtelen, kicsit hiszti, szeret rajongani a férfiért, aki mellett biztonságban érzi magát. s mégis egyedül van. Cs azt mondta, felnéz rám, és állítja, hogy akkor tanulta a legtöbbet, amikor mellettem dolgozott. nem érti, hogy engedhetett el a cég. még mindig meg akarja hálálni, hogy anno beajánlottam a jelenlegi munkahelyére. megint (még mindig ?) dohányzik. csodál, hogy én, azok mellett, amin keresztül mentem, még mindig nem, sőt soha sem. mondtam neki, már késő lenne rászokni, a mi korunkban mindenki megpróbál leszokni éppen :) Cs-t hazavittem, már várt rá a volt pasi, amiben az egyetlen igazi öröme Cs-nek, hogy a másik nőt is megcsalja, mint anno őt. tehát neki sem jobb. tehát továbbra is dögöljön meg a szomszéd tehene. törődni akar velem, találni akar nekem egy jó munkát, megint akar találkozni, tudni akar mindent. elmondtam neki, hogy nem vagyok boldog. nem érti. én sem. rá akart venni, hogy menjek én is el a pszichológusához. mert az nekem jó...
ma reggel végiggondolva újra a találkozásunkat, kellemes nyugalommal töltött el, hogy Cs nem változott. Cs ugyanolyan. mindent akar, mindent ígér, amiből semmi sem lesz. de még mindig keres, mikor baj van. és ez jó. jól esik tudni, hogy rám mindig számít.
13:34
2003. 03. 27.
ma kifejezetten nyűgös vagyok.
14:33
2003. 03. 26.
a tavasz jön, mit jön, már itt is van. már kibújt a hatodik tulipánom is a teraszon, bár odébb van még, hogy virága is legyen. a krókuszok is növekednek, és nemsokára virágzik minden. s én már pillangókkal álmodom, pedig az a nyár, az még nagyon messzibe van. nembaj, addig itt van egy, majd ebben gyönyörködöm.
ki kéne deríteni, mennyi pénzem van, összeszámolni, mennyi adósságom, s felderíteni, a jövőbeni fizetésemből hogy s mint fogok megélni ezentúl. ja, és kéne megint egy kis megtakarítás. be is fogok szerezni egy perselyt indulásnak.
14:15
azanyámbüdöskeservit. többórás próbálkozás után egyszercsak mégiscsak elfogadta a nevem és a jelszavam. megengedte, hogy idejöjjek, és ideírjam, amit feltétlenül muszáj. na de mostmá azérse azt írom ide. azt majd máskor. most inkább a régi problémám foglalkoztat már megint.
a májusi eső.
állítólag aranyat ér. ezt tudja mindenki. na de kérem, találkozott-e már valaha valaki élő emberrel, aki ezt tényszerűen bizonyítani is tudja? értem én ezalatt: az arany bemutatása, amit az eső ért. bár az eső szerintem semmit sem ért, de lassan én sem. mert főleg nem tudom, hogyan megy végbe a dolog. van egy kis májusi esőm, aztat én kiteszem a napra, akkor semmi sem lesz belőle, nemhogy arany. ha nem a napra teszem, akkor meg csak büdösvíz lesz belőle. ezek tapasztalati tények, korábbi tudományos kísérleteim eredményei. a sok fejtörés eredményeképp eddig arra jutotttam, hogy kell lennie valahol egy beváltóhelynek. olyannak, mint az üvegvisszaváltó, csak mégsem.
na oda el kell cipelni a májusi esőt, és a megfelelő árfolyamon aranyra lehet aztat váltani. nem lehet, hogy nem így van. ezt biztosan érzem.
CSAKHOGY.
nem tudom, hol van a beváltóhely. és senkit sem ismerek, aki tudja, illetve aki nem azt mondja, hogy nem tudja. persze néha kétségeim vannak, bizonyos illetők szavahihetőségét illetően, s ekkor azért feltámad bennem a gondolat, hátha csak nem akarja megmondani, elhallgatja előlem, mert irígy. vagy mittudomén. vagy persze lehet, hogy tényleg nem tudja.
mindjárt itt a május, és én megint nem tudom, mit tegyek. kezdjem-e gyűjteni az esőt, lavórba, vödörbe, zacskóba, bögrébe, kádba, kabátzsebbe és bármibe, avagy ne. s ha mégis gyűjtöm, s megtudom, hol a beváltóhely, lesz-e, aki segít elcipeni a sok esőt, avagy többnyire hülyének néznek majd.. tele vagyok kérdésekkel..
nekem egyébként van egy tippem, viszont ahhoz meg nem tudom, merre induljak. s ha mégis ott lenne, a szivárvány tövében, ahol én sejtem, s én el is jutnék oda a sok májusi esőmmel, vajon épp nyitva lesz-e?
jajjistenem.
12:30
2003. 03. 25.
a ragasztó átáztatja az iskolafüzet lapját. a haj befonását gyakorolnom kell, mert lassú vagyok. hogy ne késsünk, a fogmosás reggeli után zsebbepakolt feladat lett. öcséim még aludtak, nem volt szivem felébreszteni őket mégsem. hazajöttem.
délután hazatért egy "kölcsöngyerekem", meghallgattam. még mindig nagyon jó a cédé. Kedves Ember, ki visszaadta, ismét remekelt, mint hallgatóság, újabb több mint egy órás ömlikbelőlemafecsegés rohamomat hősiesen és helyenként mosolyogva tűrte:) a Dunán a vízállás alacsony. és koszos a víz. nagy a forgalom.
esti programom elmaradt, Cs elfelejtette, vagy nem kapta meg az üzenetet, hogy nekem jó a hely és az idő. így elmentem a kedvenc könyvesboltomba, és megint 8k-val lettem könnyebb, és három könyvvel gazdagabb. a pénztárossal meg beszéltük, hogy ha ennyi jó könyvet adnak ki, éhen fogok veszni, úgy csinált, mint aki kicsit sajnál, de még utánam kiabált, hogy higgyem el, megéri :) nem tudom, mire gondolt, a könyv az árát, vagy éhenhalni értük... mindegy is :)
megyek is olvasni.
22:31
2003. 03. 24.
ma éjjel megint hazaér a két öcsipöcsi. reggel már találkozom is velük, mert én megyek iskolába vinni a kiscsajszit meg a kishapsit. anya megint orvoshoz megy, így reggel hatkor indulhatok hozzájuk. tulajdonképpen nem kellene mennem, már ott lesznek a fijjuk, hogy elvigyék őket, de én inkább megyek. egyrészt nem tudni, mikor érnek éjszaka, akkor anyám idegelné magát, hogy kiimádkozza valamelyiket az ágyikóból, másrészt meg így én ébreszthetem fel őket. csinálok nekik valami meglepi zenés ébresztőt. olyan állati hangosast, hogy ne lehessen nem felébredni rá, haddszokják. ;) kárpótlásul bőséges reggeli várja majd őket a konyhában. dejódejódejó, hogy megint itt vannak. hétvégén nagycsaládi nagyebéd vasárnap. szonbaton fellépnek valahol, hát elmegyek velük, rég láttam őket színpadon. jólesznagyon. tudom.
ma éjjel megint hazaér a két öcsipöcsi. reggel már találkozom is velük, mert én megyek iskolába vinni a kiscsajszit meg a kishapsit. anya megint orvoshoz megy, így reggel hatkor indulhatok hozzájuk. tulajdonképpen nem kellene mennem, már ott lesznek a fijjuk, hogy elvigyék őket, de én inkább megyek. egyrészt nem tudni, mikor érnek éjszaka, akkor anyám idegelné magát, hogy kiimádkozza valamelyiket az ágyikóból, másrészt meg így én ébreszthetem fel őket. csinálok nekik valami meglepi zenés ébresztőt. olyan állati hangosast, hogy ne lehessen nem felébredni rá, haddszokják. ;) kárpótlásul bőséges reggeli várja majd őket a konyhában. dejódejódejó, hogy megint itt vannak. hétvégén nagycsaládi nagyebéd vasárnap. szonbaton fellépnek valaho, hát elmegyek velük, rég láttam őket színpadon. jólesznagyon. tudom.
ez a húsleves ma elgombolkodtatott. hogy miért is nem főztem még soha egyedül húslevest. egy olyat, amit csak én főztem... amíg otthon laktam, anya főzött, neki lehetett segíteni, de elvenni tőle a fakanalat, esélytelen.. mostmár adná, de most meg nincs, ki elvegye. aztán elköltöztem, P-hez. P mamája egy tündérke volt, és imádott főzni, meg egyáltalán, valami hihetetlenül kedves volt mindig, és nem akarta engedni sosem, hogy bármiben segítsek, én csak pihenjek, szórakozzak, mittudomén. persze többnyire, mire én hazaértem a munkából, már gőzölgött a kaja az asztalon. aztán volt kis albérlet, ahol soha nem főztem, valami rémesen kis- és útálatos konyha volt, aztán volt németország, a férj, akinek a mamája volt az etalon, és semmi sem volt elég jó, amit csináltam, na meg a kedves anyós, aki nem dolgozott, ettől fogva minden nap ráért átjönni hozzánk, és kioktatni, hogy mit hogy szeret az ő szemefénye.. a pörköltön kívül mindenbe beleszólt, és kábé félúton már ő főzte a kaját.. akkor tájt kissé elment a kedvem az egésztől. aztán jött Zé, a gyogyi :) imádtam Zét. még ma is szeretettel gondolok rá, bármi történt is. Zé szakács volt. neszenekem. Zé után újra egyedül albérlés, egyedül nem szerettem enni sosem, ha tényleg meleget akartam enni, a sarkon volt egy kínai. Volt I., akinél egy nénike takarított, főzött egész héten, hétvégén meg mindig ő, jöttek a barátok, bográcskaja, miegymás. aztán sajátlakás, egyedülben nem főztem továbbra sem, csak ha vendégem/im voltak. mostanában szívesebben főzök megint, de igazán csak akkor jó, akkor szórakoztató, ha másnak. és bogaraim vannak kérem. bogaraim. nem bííírom, ha nem jönnek azonnal enni, mikor szólok, hogy kész. rettenetesen pukkancs leszek, ha megváratnak. én megfőztem, tessenek azonnal megkóstolni, élvezni, megenni, jóllakni. nemérekrá! szóval el kéne innen költözni, egy szeretemlakásba, ahol a szeretemkonyhába főzhetnék, sokat.
17:50
mivel Jóember szombatra megbetegedett, és nagyon szenvedett, ahogy egy férfiemberhez illik, én csendesen magára hagytam, és beköltöztem a konyhába. ennek az lett a következménye, hogy mindent, amit pénteken a piacon összevásároltam, megfőztem, átalakítottam, elkészítettem. eredmény: töménytelen mennyiségű kaja, fokhagymás pácban érlelt sülthús, egy családra való krumplipüré, gyümölcssaláta, uborkasaláta, cékla, kókusztekercs és még mittudoménmik. persze Ő akármit evett, az retúrjeggyel indult, szóval azon röhögtünk egész délután két ingere között, hogy legalább az ízek jók s így különbenis mindenből ehet. én egyébként teljesen elszántam hittem, hogy ha ilyen rosszul van, akkor nem is megyünk el a bálba este, de "természetesen" elmentük. igaz, nem maradtunk sokáig, de legalább megnéztük az gyermeket, hogy tényleg megtanult táncolni, s végül még engem is megkeringetett egy bécsikeringővel. imádom :) a gyermeket is, meg a keringőt is. egyébként J, aki majdnemfiam barátja, s akit én is ismertem már, teljesen meglepett. mackós alkata ellenére hihetetlenül jól táncolt. meg is nyerték a versenyt a párjával. nagyon vagánynak tűnt most, pedig előtte, mikor találkoztunk, mindig olyan félénkebb, csendesebb kölyöknek tűnt.. na persze a bál másra sem volt jó, csak hogy emlékeztessen rá, milyen nagyon szeretek táncolni. s ha lenne egy jó táncpartnerem, nem is gondolkodnék, már mennék is valami tánciskolába megint :) a Jóemberrel nem lehet egy ilyet bevállalni, mégha olyan jól táncol is mint ahogy, mert egyszerűen hol eljönne, hol nem. ettől meg a falramásznék. na majd kitalálok valamit még erre...
pénteken főztem egy húslevest, és mint olyat, életem első remekművét ebben a műfajban. épp nem volt senki, aki beleszóljon, beleavatkozzon, vagy kontárkodjon. és nagyon fincsi lett :) szerencsére az irodába épp akkor érkezett vissza P, mikor elkészültem, így nem ettem egyedül. fel kellett ismernem, hogy útálok egyedül enni. többnyire olyankor nem eszem semmit vagy felejtem el észrevenni, hogy éhes vagyok, mikor egyedül vagyok. ha este Jóember későn jön, s emiatt nem eszik itthon, akkor én nem szoktam enni. ha reggel korán megy el, én sem reggelizek. régebben az irodában állandósítottuk a reggeli csevegést egy habostejeskávé meg némi szendvics mellé, de aztán elmaradtak néha ezek az aktusok, s olyankor, ha később mégis leszaladtam egy szendvicsért, többnyire már az asztalomnál ettem meg, s az ebéd maradt el később. Szóval ki kell ötleni, hogy vegyem rá magam az egyedül evésre. mert így megint elfogyok hamar, és olyan nehéz kicsit feljebbtornászni a mérleg nyelvét..
15:16
2003. 03. 21.
tegnap egész délután a gyerekekkel voltam, és annyit de annyit nevettünk, már fájt a hasam is. anya persze nem hajlandó nem ugrálni körülöttünk, öt percenként kellett visszaparancsolnom az ágyba. hazafelé a suliból eszembe jutott, hogy apám már ki akarta dobni a banánt otthon, mert barnul a héja. így kitaláltuk, hogy turmixprogram lesz. bementünk a boltba kiscsajszival, és összevásároltunk mindenfélét - gurulósmálnát, vegyes erdeit, meg egy halom banánt. persze nagyszülők nem kis felháborodására mindkét majomka ott ugrált velem a konyhában ("fogalmuk sincs, hogy csinálom, hogy nem kell könyörögni egy kis segítségért.." duma), és hozták a tejet, mixelőt, én meg mindig hagyom nekik, hogy ők maguk próbálják ki, mire képesek. csak vigyázni kell rájuk. ehhez viszont a nagyobb feladat a szüleim távoltartása a konyhától, mert ha látják, hogy a kicsik egyedül tevékenykednek, beindul a para. azért minden jól sikerült, én bevállalatam a mosogatást, felmosást, meg minden marhaságot, csak hagyják őket, csinálják nyugodtan életük első turmixolását. a végén nem is volt nagy dráma, pár csepp málna a kövön, két nyakigpiros vidám kölök, és három telepocak. aztán persze jól megkínoztam őket, még két óra tanulás volt az estére beütemezve.. mire készen voltunk, már késő volt lemenni, ezért szobatornában részesítettem elpuhult unokaöccs 1-et, s persze kiscsajszit sem lehet ám kihagyni ilyenekből.. ennek megint súlyos röhögés lett a vége, földön fetrengős birkózásos halálracsikizéssel ízesítve. mire vacsin és fürdésen túllettünk, már fél tíz is elmúlt.. hazafelé majdnem elszundikáltam a piros fénysorompónál, még jó, hogy a vonat zajos :)
hajnalban arra ébredtem, hogy nem akarok itt lakni, nem szeretem itt. a saját lakásomat szeretem, bár tudom, az kicsi, de én szeretem. vagy mindegy, hol, csak ne itt. Nem jó. nincs a helyén valami....
14:38
2003. 03. 20.
éjszaka még háromszor volt olyan érzése, hogy lehet, hogy rosszul van. de nem hívott fel.
12:31
2003. 03. 19.
voltunk a kórházban. szörnyű, ami ott van. anyám nem bírt magával, a kezelések után azonnal haza akart menni, hát hazaengedték. mikor eljöttem, minden rendben volt, mire hazaértem, már telefonált, hogy _lehet_, hogy rosszul van. ettől kissé kiakadtam. nagyon hisztiszagú volt a dolog, de hát akkor is türelmesnek kell most lennem. 20 perc beszélgetés kellett, mindenféle hülyeségről, s már el is múlt. azért elrendeltem egy borogatást.
most rendesen elegem van a mai napra, megyek, csinálok egy forró fürdőt, s nem is akarok mára többet tudni a világról. pedig tudom, ma éjjel még lesz telefon...
20:50
